Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal IX.

népe az indiai után a thrák. Ha egységre lépnének és egyetlen uralkodót választanának, azt hiszem, senki nem győzné le őket, s nem lenne hatalmasabb nép náluk. Minthogy azonban ezt sem elképzelni, sem megvalósítani nem tudják, gyengék... A gyermekeket eladják idegenbe, a lányokra nem vigyáznak, azt se bánják, ha idegen férfival hálnak. Az asszonyukra azonban nagyon ügyelnek, mert drága pénzen veszik a nőt a szüleitől. Az előkelőbbek tetováltatják bőrüket, az alacsonyabb származásúak nem jelölik magukat. A legtöbbre a naplopót becsülik, a legkevesebbre a földművest, s a legnagyobb tisztesség rablásból-háborúból élni. Ezek hát a feltűnő szokásaik.

Felnézek a könyvből, és azt látom, hogy a színes lámpákkal megvilágított kertben a fehér ruhát viselő pincér - egy Anil nevű indiai - banánnal etet egy mangófa ágáról lecsüngő, szelídített kismajmot. A majmocska furcsa pofákat vág, Anil pukkadozik a nevetéstől. A pincér, az este, a meleg és a tücskök, a banán és a tea Indiát, ottani lelkesedésemet és veszendőségemet juttatja eszembe, a trópusok mindent betöltő jelenlétét, amely ott is, itt is egyforma erővel hatja át az embert. Egyenesen úgy tetszik, mintha India illatai vennének körül, pedig csak messzebbről, Anil felől érezni bétel, ánizs és bergamott illatát. Egyébként India mindenütt jelen van errefelé - lépten-nyomon találni hindu szentélyt, indiai éttermet, szizál- és gyapotültetvényt.

Visszatérek Hérodotoszhoz.

Az a tény, hogy gyakran olvasom a nagy művet sőt, bizonyos értelemben összenőttem vele, elválaszthatatlanok lettünk, már ösztönös mozdulattal nyúlok utána, nos, mindez sajátos, nehezen megfogalmazható hatással van rám. Az kétségtelen, hogy Hérodotosz olvasása közben nem érzékelem, hogy létezik valamiféle időkorlát, hogy az általa leírt eseményektől két és fél ezer évnyi szakadék választ el, amelyben ott nyugszik Róma, a középkor, a Nagy Vallások születése, létezése, Amerika felfedezése, a reneszánsz és a felvilágosodás, a gőzgép és az elektromos szikra, a telegráf és a repülőgép, sok száz háború, köztük két világméretű, az antibiotikum fölfedezése, a demográfiai robbanás, ezer és ezer dolog, esemény, amelyek - Hérodotosz olvasása közben - eltűnnek, mintha nem is lettek volna, vagy a színpad előteréből hátra, árnyékba húzódtak volna, elrejtőztek volna a függöny, a színfalak mögött.

Kérdés, hogy Hérodotosz, aki ennek az időszakadéknak a túlpartján született, élt, alkotott, vajon szegényebbnek érezte-e magát emiatt? Semmi sem utal erre. Ellenkezőleg, teljes életet él, megismeri az egész világot, rengeteg emberrel találkozik, száz meg száz történetet hall; aktív, mozgékony, fáradhatatlan ember, aki állandóan keres valamit, állandóan foglalkozik valamivel. Szeretne megismerni és megtudni még sok-sok dolgot, ügyet és titkot, megfejteni számtalan rejtélyt, válaszolni kérdések hosszú sorára, de egyszerűen nincs rá ideje, nem futja az erejéből és idejéből, ahogyan nekünk sem, hiszen az ember élete olyan rövid! Zavarja-e Hérodotoszt az, hogy nincs gyorsvasút vagy repülő, de még kerékpár sem létezik? Kétlem. Vagy azt mondhatjuk-e, hogy ha vasút vagy repülő állt volna rendelkezésére, több tudnivalót gyűjtött volna össze, és hagyott volna ránk? Ezt is kétlem.

57