Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal IX.
hogy ezt be is bizonyítsa, beutazza az akkori világot. - Vannak szomszédaink, azoknak is vannak szomszédaik, s együtt, mindannyian egy közös bolygót népesítünk be. Arra az emberre, aki addig a maga kicsi, gyalogosan is könnyedén bejárható hazájában élt, a valóságnak ez az új, planetáris mérete valóban felfedezésként hatott, megváltoztatta addigi világképét, új arányokkal, korábban ismeretlen értékrenddel gazdagította azt. Az utazásai során különféle népekhez, törzsekhez eljutó Hérodotosz egyúttal azt is látja, le is jegyzi, hogy ezeknek a népeknek külön-külön megvan a maguk történelme, amely önállóan, ugyanakkor a többiekével párhuzamosan alakul, vagyis az emberiség történelme hatalmas üstre emlékeztet, amelynek felszíne állandóan fortyog, ahol szünet nélkül ütközik egymással a végtelenül sok pontban találkozó, egymást keresztező pályákon mozgó, megszámlálhatatlan apró részecske. Hérodotosz valami másra is rádöbben, nevezetesen az idő sokféleségére, pontosabban az idő számításának sokféleségére. Régebben ugyanis az egyszerű földművesek évszakok szerint mérték az időt, a városi lakosok nemzedékek szerint, az ókori államok krónikásai pedig egy-egy dinasztia uralkodásának időtartama szerint. Hogyan lehet mindezt összevetni, egymásba átváltani, hogyan lehet közös nevezőt találni? Hérodotosznak ez állandó gondot jelent, keresi a megoldást. A mai, mechanikus számításhoz szokott ember nem is sejti, mekkora gondot jelentett az embernek az idő mérése, mennyi nehézséget, titkot rejtett magában. Időnként, ha akadt egy szabad délutánom vagy estém, lestrapált, zöld színű terepjárómon a Sea View Hotelbe mentem, ahol le lehetett ülni a teraszon egy sör vagy egy tea mellé, hallgatni lehetett a tenger zúgását, vagy ha már beesteledett, a tücskök ciripelését. Ez volt az egyik kedvenc találkozóhelyünk, gyakran benéztek ide más hírügynökségekből, szerkesztőségekből való kollégák is. Napközben mindannyian a várost jártuk, hogy megtudjunk valamit. Ebben a távoli, provinciális városban nem sok minden történt, s hogy valamiféle információhoz jussunk, versengés helyett együttműködtünk a hírek felkutatásában. Az egyiknek a füle, a másiknak a szeme volt jobb, a harmadiknak nagyobb újságírói szerencséje volt. Aztán időről időre - az utcán, a már említett Sea View Hotelben vagy az egyetlen hűtött kávézóban, egy olasznál - kicseréltük egymás közt a zsákmányt. Valaki azt hallotta, hogy a városba érkezik a mozambiki Mondale, másvalaki azt mondta, hogy nem ő, hanem Nkomo érkezik Rhodesiából. Valaki megtudta, hogy merényletet követtek el Mobutu ellen, mások azt állították, hogy ez pletyka, egyébként is, hogyan lehet ezt ellenőrizni? Ilyen suttogva keringő mendemondákból, félinformációkból, feltételezésekből, néha valós tényekből álltak össze azok a hírek, amelyeket a világnak küldözgettünk. Volt úgy, hogy senki sem bukkant fel a teraszon, és éppen nálam volt Hérodotosz, ilyenkor találomra kinyitottam a könyvét. A görög-perzsa háború tele van elbeszélésekkel, kitérőkkel, megfigyelésekkel, hallomásokkal. A világ legnagyobb 56
