Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal IX.
Ryszard Kapuscinski Utazások Hérodotosszal IX. Múlik az idő Ez már nem Addisz-Abeba volt, hanem Dar es-Salaam - a város alatt elterülő öböl olyan ideális félkört alkotott, mintha a sok száz szelíd görög öböl egyikét helyezték volna át ide, Afrika keleti partjaira. A tenger mindig nyugodt volt; az apró, lassú hullámok halk, ritmikus csobbanások közepette, nyomtalanul tűntek el a meleg parti homokban. Ebben az alig kétszázezres városban ott kavargóit a fél világ. Már maga a Dar es-Salaam elnevezés, amely arabul azt jelenti „Béke Háza", az is arra utalt, hogy a várost bizonyos szálak a Közel-Kelethez fűzik (egyébként nem igazán dicső szálak, mert az arabok errefelé szállították az afrikai rabszolgákat). A város központját azonban elsősorban indiaiak és pakisztániak lakták civilizációjuk összes nyelvi és vallási változatát képviselve: voltak ott szikhek, voltak Aga Kán követői, voltak Goából származó mozlimok és katolikusok. Külön kolóniát alkottak az Indiai-óceán szigeteiről: a Seychelle- és a Comore-szigetekről, Madagaszkárról és Mauritiusról érkezett emigránsok - ez a sudár termetű, szép emberfaj a legkülönfélébb déli népek keveredéséből, kapcsolataiból alakult ki. Később aztán ezrével jöttek és telepedtek le a városban a Tanzánia-Zambia vasútvonal építésénél dolgozó kínaiak. Az európai embert, aki először találkozott a népek és kultúrák olyan sokszínűségével, mint amilyet Dar es-Salaamban láthatott, elsősorban nem is az döbbentette meg, hogy Európán kívül is léteznek világok - erről azért, legalábbis teoretikusan, tudott már valamit -, hanem főleg az, hogy ezek a világok találkoznak, kapcsolatot létesítenek, keverednek egymással mindenféle közvetítés és mintegy Európa tudta és beleegyezése nélkül. Évszázadokon át Európa volt a világ központja, olyan magától értetődő, természetes módon, hogy most aztán nehezen vette tudomásul az európai ember, hogy különféle népek és civilizációk nélküle, az ő jóváhagyása nélkül élik saját életüket, folytatják saját hagyományaikat, kezelik saját problémáikat. És hogy valójában ő volt a betolakodó, az idegen, a világa pedig távoli és elvont valóság. Hérodotosz volt az első, akiben tudatosult, hogy a világ lényegét sokszínűsége adja. - Nem, nem vagyunk egyedül - mondja művével a görögöknek, s 55
