Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Ferdinandy György: Adalékok egy szociográfiához
De most dolgozni fogok. Ma reggel kulcsra zárom az ajtót, behúzom a függönyöket. Elég volt a nosztalgiából. Fel fogom fedezni a jelent.- Beteg volt? - kérdi a lány. Bólintok, papírt, ceruzát keresek.- Szóval? Megnedvesíti a száját, padlizsánkék ajkai között nyelve, ínye valószínűtlenül rózsaszínűek.- Szóval - mondja. Meséli az életét, én pedig jegyzetelek. A lényeg nem kerül felszínre csak az első félóra üresjárata után. Most még arra is van időm, hogy benézzek a szoknyája alá. Pihenek.- Szóval, amikor visszajött, folyt róla a víz, és állandóan zsebkendőt tartott a szája előtt. Úgy táncolt, mintha aludna, de nem a gyönyörtől, egyszer meg is kérdeztem tőle, egyedül táncol, vagy velem. De én még akkor se kaptam észbe, fogalmam sem volt róla, hogy milyenek a kábítószeresek.-És?- Azután meg akart csókolni. Nem engedtem, mert a szája büdös volt, és valahogyan nem is úgy akarta, mint a többiek. Akkor sokáig sírt, azt mondta, nem szereti őt senki a világon. Meg hogy leszokna a fűről, ha megígérném, hogy a felesége leszek. Nagyon akart volna egy autót, de a szülei sajnálták tőle a pénzt. Menj dolgozni, mondtam neki én, de azt felelte, hogy nincs munka, és csak árulta tovább a füvet. Azután egy este beállított, józan volt, azt mondta csomagoljak, itthagyjuk ezt a rohadt telepet. Akkor még nem szerettem őt, de hát egész nap esett az eső, azt feleltem, várj kint, rögtön kimegyek. Háromszáz dollárt hozott magával, én csak harmincat találtam a fehérneműben. Olyan sokáig vártuk a buszt, félni kezdtem, hogy utánunk küldik a rendőröket. Az eső is újra esett, és egyszer csak odaszól nekem a sötétben, hogy gyere már, van egy autó. Nem kérdeztem, honnan van. A repülőtéren elővette a pénzt, megváltotta a jegyeket. Csak később indult New Yorkba a gép, mondtam neki, üljünk be a büfébe. Beleegyezett. Nem értettem, minek volt gyapjúsapka a fején meg lila motorosszemüveg. Később odajött egy barátja, hívta a mosdóba, és ő nem akart. Azt mondta, szerez pénzt, de ezen a másik csak nevetett. Nem volt mit tenni, elővette a pénzünket, fizetett. Mások is jöttek utána, követtek minket a sötétben, és ő mindegyiknek tartozott, öt dollárral, tízzel. Mire megjött az éjjeli járat, nem maradt már csak az én harminc dollárom, meg a jegyek. így dolgozunk. Peregnek a szavak, gyűlnek a kéziratkötegek. A lány sóhajt, elnyúlik a széken, kesernyés illata betölti az irodát. Álmosan lefetyel a ventilátor, mégis alig mozdul a lég. Nézem az órámat, ásítok. A munka halad. Élem a jelent. * Az indulás nem is olyan rossz. A csipetnyi csalás, a büdös szájú, lehunyt szemmel táncoló kábítószeresek. A valahonnan lett autó és az, hogy nem úgy 16
