Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Probatio calami
több-kevesebb adatot. Alig hihető, de valójában ez a levéltári forrás csaknem egyedülálló. A mezővárosi közigazgatás több területén létrehozott nyilvántartások majdnem megszakítatlan sorát képezik, amelyeket évtizedeken át vezettek, és számottevő részük szerencsénkre fennmaradt. Kétségtelen, hogy így, töredékesen is egy nagyon sokrétű, és a város lakóinak életére, küzdelmeire és célkitűzéseire vonatkozóan csodálatosan gazdag történelmi forrást képeznek. Több évtizeddel korábban megfogant vágyam vált valóra a mögöttünk hagyott években. Lehetőségem nyílt arra, hogy a kecskeméti tanács működése során létrejött XVII. századi lajstromok mindegyik kötetét vallatóra foghattam, és több év munkája révén sok ezer oldalnyi anyagot tudtam nemcsak elolvasni, hanem belőlük sok száz feljegyzést ki is gyűjthettem. A következő évek feladata lesz az összegyűjtött anyag rendszerezése, jegyzetelése és publikálásra történő előkészítése. Ezen munkálatok során több mint félszáz helyen leltem közel száz olyan hosszabb-rövidebb bejegyzésre, amely az eddigi ismereteinknél mindenképpen szélesebb körű betekintést tesznek lehetővé a hódoltság közepén lévő legjelentősebb mezővárosunk 1663 és 1690 közötti műveltségébe, és amelyek érthetően közvetve vallanak az előző évtizedek állapotairól is.3 A lejegyzések módja és azoknak színvonala nagyon eltérő. Sajnos ezek a töredékek és versek az egyes kötetek rossz fizikai állapota miatt is a legtöbb esetben rendkívül nehezen olvashatók. Éppen ezért az egyes szavak kibetűzése többször bizonytalan.4 Nem árt előre leszögezni, hogy az itt olvasható szövegrészek vélhetően nem a kecskeméti írók és költők számát fogják érdemben gyarapítani. Ezeket a feljegyzéseket az esetek többségében a hivatali élet hétköznapjaiban elkészített nyilvántartások lapjain üresen maradt részekre rótták. Ritka eset, hogy teljesen új oldalon kezdődne a versezet. Tehát úgy kell felfognunk, hogy ezek az esetek egy részében csupán amolyan tolipróbák voltak a szó szoros és néhány esetben talán annak átvitt értelmében is. Ezért is választottam címként a lajstromok lapjain többször is fellelhető „Probatio calami" latin megfogalmazást, amelyhez hasonló kifejezés, a „probatus calami" elszórtan ugyancsak megtalálható. Mi tagadás, engem elsődlegesen nem az itt közölt töredékek esztétikai-irodalmi értéke ragadott meg, bár kétségtelenül sok-sok ilyennel is találkozhatunk, hanem arra gondoltam, ekkora merítés, ilyen jelentős számú töredék mindenképpen elegendő lehet ahhoz, hogy egy XVII. századi, öt-hatezer lakosú alföldi város (amely egyben sok évszázadon át Magyarország egyik legnépesebb települése és a legnagyobb mezővárosa volt) lakosságának iskolázottságára és műveltségének szintjére az eddiginél megbízhatóbb módon következtetni tudjunk. Az itt közzétett művelődéstörténeti töredékek érdemi feldolgozása érdekében szükségesnek tartom, hogy még néhány további észrevételt, illetve kiegészítést tegyek. A bejegyzéseket kivétel nélkül olyan személyek végezték, akiknek íráskészsége, írásképe elég alacsony szintű, és a betűvetésben való gyakorlatuk is legtöbbször viszonylag szerény lehetett. Nem kell szakképzett grafológusnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: a főbírók, a főjegyzők, a másodbírók kézírása összehasonlíthatatlanul nagyobb rutint, jóval magasabb intelligenciát sejtet. Igen nehéz lenne a lejegyzők személyét azonosítani, de csaknem biztosan állítható, hogy többségükben kisbírók, tizedesek vagy akár tikszedő 3 E közlésre bátorított az is, hogy Orosz László a hódoltság XVII. századi időszakának irodalmi életét ismertetve csupán „egy bizonyos László deák" által lejegyzett versre tudott utalni. Ennek értékét jelezve írja: „A gyenge, egyhangú versek is érzékeltetik a város szomorú kiszolgáltatottságát." I. m. 16-17. Ezt a felvillantott képet e töredékek részben megerősítik, részben pedig árnyalni is képesek. 4 A szövegközlés során BENDA Kálmán A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607-1790 közötti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata (Századok 108. évfolyam 436-475.) figyelembevételével jártam el. 91
