Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Probatio calami

diákok lehettek.5 Tehát minden bizonnyal többségükben csak néhány osztályt végzett gyakornokok, esetleg gyakran változó munkára beosztott hivatalnokok vállalkoztak arra, hogy e kötetekben, több esetben valóban frissen vágott tolláik kipróbálása során, rögzítsenek néhány eszükbe villanó vers- vagy zsoltárrészletet és a cifraszűrökön megcsodált egy-egy hímzésmintát. Tagadhatatlan, hogy nem ritkán csak hevenyészett irkafirkát láthat bennük az, aki nem törekszik a feljegyzések mindegyikét kibetűzni, azok értelmét kibontani és ezeket együttesen látni.

Számomra éppen a jelzett rögtönzöttség lett a legvonzóbb. Végül is összegyűlt a város régmúltjának közel fél évszázadot kitevő időszakából vélhetően nyolc-tíz személytől származó mintegy hat tucat olyan feljegyzés, amelyek csaknem kivétel nélkül lejegyzésük formáját, a kézírás szintjét tekintve viszonylag szolid intellektusra, pontosabban sokkal inkább kétkezi munka végzőire, semmint irodai tevékenység során betűvetésben gyakorlottá vált személyekre vallanak. Tehát az íráskép, csekély kivételtől eltekintve, viszonylag alacsony szintű szakképzettségre, de a lejegyzett sorok tartalma nem akármilyen esztétikai igényre utal. Talán nem árt hangsúlyozni, hogy olyan emberek vetették papírra ezeket, akikhez hasonlók a városban minden bizonnyal százszámra voltak. Azonos felkészültségű fiatalemberek évről évre több-kevesebb számmal kerültek ki a város katolikus és református iskoláiból. Tehát kellően hangsúlyozni kell, hogy az itt található irodalmi anyagot papírra vetők távolról sem a városban élő és tevékenykedő legműveltebb, a legképzettebb néhány tucatnyi személy közül kerültek ki. Éppen ezért az itt következő töredékek és versek nem a város közigazgatási és kulturális életét meghatározó cíviseknek, esküdteknek, papoknak és iskolamestereknek szellemi szintjét, felkészültségét vagy érdeklődési körét dokumentálják. E tények rögzítése alapján joggal tételezhetjük fel, hogy e mezőváros elitjének nemcsak szakirányú ismerete, hanem általános műveltsége is lényegesen magasabb szinten állt, mint e versek rögzítőié, ízlésük minden bizonnyal kifinomultabb lehetett, irodalmi ismeretük pedig sokkal kiterjedtebb és gazdagabb volt.

Érthetően rendkívül jellemző, hogy egy-egy ember mit firkál, mit vet papírra azokban a perceiben, amelyekben gesztusaira szinte oda sem figyel, amikor tudata igazán nem ellenőrzi mozdulatait; és minden emberről sokat elárul az is, hogy mivel tölti ki váratlanul adódó szabad idejét. Hisz nem véletlen az sem, hogy a mechanikus munka végzése közben egyikünk népdalt, másikunk divatos slágert vagy sikamlós sanzont dúdol. Feltétlen jellemző lehet az egyes személyekre, hogy várakozás közben (napjainkban az unalmas értekezleteken) kik mit vetnek papírra, ha toll vagy ceruza van kezükben. Érdekes lenne megtudni, és a közel háromszázötven évvel korábbiakkal összehasonlítani, hogy napjainkban a már legalább középiskolai végzettséggel rendelkező adminisztrátorok, kishivatalnokok milyen tartalmú firkákat készítenek. A maiak közül vajon hányán múlatják idejüket azzal, hogy Nagy László-, Weöres Sándor- vagy Illyés Gyula-versrésze- ket idéznek fel tudatuk mélyéről, és vetnek papírra unalmuk elűzése végett. Az viszont jól dokumentálható, hogy a XVII. században a különféle pénzbeli, a sokféle természetben lerovandó szolgáltatások kíméletlen behajtására kényszerülő egykori adószedők, tizedesek, kisbírók, tikszedők, akik maguk is a lakosság nyomorának közvetlen részesei voltak, kevés szabad idejüket nemritkán versek, zsoltárok, fohászok, népi hímzésminták, török írásjelek stb. rögzítésére fordították. Talán nem felesleges utalni arra, hogy a modern pszichológia is sok téren felhasználja ezeket a nem tudatosan készített rögtönzéseket.

5 Önmagában is árulkodó tény az, hogy a feljegyzések jelentős hányada a Robotlajstromok c. állagból kerültek ki, amelyeket nagyobbrészt a jelzett segédhivatalnokok vezettek.

A város lakosságát ezekben az évtizedekben előbb nyolc, a török kiűzésének évtizedeiben pedig 18, illetve 20 tizedre osztották. Ezek természetbeli és munkaszolgáltatásait szervezték, irányították a tizedesek.

92