Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Tandori Dezső: A „Töredék” második része

hogy már a „Hamlet"-kötetnek, 1965 körül, az „Ők hagynak el" ekkora eleme volt, mutatja, ez az „élve-megszűnés" nem véletlen jön, ahogy Klee mondta ezeket a dolgokat, pedig ő nagyon más volt, más lélek, még egy más világ - de „a művész magányát" igencsak érezhette.

*

Furcsa, hogy mikor az Egyetlen-kötetet (Hamlet-kötet) ciklusokra osztottam, a három „Töredék" afféle minimálbarokkos versek mellé került, mint a Vivaldi, a fűkapaszkodás etc. De így lett, hát így van. A címadó Töredék Hamletnek... fura, hogy „a bolondnak is" nem azt mondja, tessék, ez egy tematikus, önéletíró fej. Aztán pediglen így legenda, úgy megélhetés tárgya (másoké) a „Hamlet-kötet", mégsincs, jó 40 éve, szerintem, a fő töredék jól megelemezve. Pedig centire végig lehet menni rajta, ahogy lesikló, műlesikló etc. tanulja meg a pályát, betanulja. Mit jelent az eleje, rögtön?

ily egyetlenné el-nem-gondolás tehet csak..."

Itt az egyetlen. Mivel főleg jelző (itt önértékű, nem kell utána, hogy egyetlen „mi is"), meghatározó szó, s mert elfogadjuk, hogy itt az osztatlan, elemi egyet- lenségről lenne szó, hát nézzük, mi az az „el-nem-gondolás", ami ily egyetlenné egyedül tehet, csak?

1.) vagy én magam nem gondolom el magam; 2.) vagy engem nem gondolnak el, ennek alfaja az emberi mód, de az isteni is, ahogy Babits sztoikusainak élete a császár - Isten - kezéből kicsúszott; 3.) végezetül az van, hogy ha én nem gondolok el semmit.

(Másokat ide nem mernék kapcsolni.) Akkor megközelítés sincs. Mert a „nincsmihogyfélreértés" (így írom, fogalomként, ld. Eső, ott elemeztem a „nincs- mi-hogy félreértése" dolgot) egyetlen-elemiség. A 90-es évek evidenciatörténetei - egyenes folytatásai voltak a „Hamlet-kötet" filozófiai önéletrajziságának. Akkor ez volt az életem rajza. Gyakorlatilag a „porszemnyi át-nem-szitált idő" halálos hatása is ilyesmi: egy telefonkötelesség... határidőbetartás... jaj-a-legtisz- tább-érzés-is-mennyi-sallang.

AII. töredék az „ismétlődésit még „szívszorultában" is csak változatnak nevezi, csak „valónak". A „kizuhanni, s már nem magunkon át..." (ma így írnám: kizuhanni: már nem magunkon át -, mindegy) kicsit másfelé visz, mert elfogadja, hogy én vagyok én, de az ilyesmi óhatatlan, ez a gyógyszerben a hordanyag.

Az Hommage lovai, a III. töredék számycsapásai: csak spirituális véletlenek a későbbi lovakkal és madarakkal. A sokkal későbbi, londoni Paper Star (ma „I".) és a párizsi Szpéró-versek, az afrikai Samu-vers stb. - ezek az érdemleges madárversek és lóversek is lettek közel ily érdemmel. AIII. töredék (nekem, ma) túl sok közkeletű fogalommal dolgozik, s kicsit patetikus is. A töredékeket nem véletlen sorolhattam az azért-mégis-testesebb versek közé, ah, sajnos.

Az Egyetlen (Hamlet) igazi műsora, igen, „a műsor" itt a Koan bel canfo-ciklus. Persze, Salinger... persze, az európaias zen-hatások. Jó, de itt nem zenről van szó (ahogy mai élve-meg... állapotomat sem nevezhetem semmiféle fogalmi állagnak). Persze, hogy vállalt feladatának a Koan I. (távolság és közelség tőled se jellege,

49