Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - Tandori Dezső: Gergely-naptár fahangra

hogy te vagy az idősebb. De olyan dologhoz szólsz, melyhez bensőleg nem értesz, lassan hatvan éve nem itt élsz, másfelől épp ez hiányzott nekem, hogy valami fennsíkon állok, ahol, így az én nagyon szeretett barátom, lépnem kell, a figurának lépnie kell, miután két óriási lépést (töredékhamlet, megtalált tárgy, így ő) már megtett (John Coltrane: Giant Steps, Oriáslépések, dzsessz) és a többi. Valamint, hogy én folyton magamat nézem, és vagyok még egy valaki, aki ezt nézi. Ez kétségtelenül divatos lélektanizáló felfogás, de szó sincs róla.

Már nem emlékszem (Hemm), a matekdogában írtam-e: teljesen nem ma divatos módon én még körbejárható figurát akarok csinálni magamból (ezt adta valami istenség, hogy ezt kell csinálnom), és ez, ismétlem, szokatlan. És legalább a Harmadik Szerény Lépés (nincs „nagy", olyan nincs) az, hogy sokféle tematika és jelleg van e figurációban együtt. Nem csupán törhamlet és sárgatárgy, az istenért már. De ezt hagyom.

Ellenben állom a szavam, megnézzük a Zenón-dologra egy versemet a Töredék Hamletnek c. kötetből. Ha valami, hát ez évgyűrű nekem, évgyűrű-vízjel, mennyire önazonos maradtam megannyi esztendőn, veszélyhelyzeten, iszonyú tévelygésen, rémségeken, gombfocin, lovakon, madárkákon, kaktuszokon, műfordításokon, képzőművészeten, utazáson, zenén, házi kártyabajnokságon, rendszerváltozáson stb. át.

Amikor azt mondom, egyetlen pont, de annyi se jöhet létre (csaknem félregépeltem, „jöhető", de megálltam a szakadék szélén, ott kezdődik a modorosság már), csak a majdnem 40 évvel ezelőtti (na, a „Hamlet"-ben már igen kései) Félreérted című versemet mintázom ebbe át. Tessék:

Félreérted nélküledet: legjobb esetben nélkülednek, félreértesz egy nélkülef, miatta hiszed csak velednek.

így keletkezik egy személy, még csak híjának a helyén se.

Valamint minden esemény egy nincs-mi-hogy félreértése.

Egyenesen beleborzadtam az azonosságba. Dehogy nézem én örökké (főleg tetszéssel aztán végképp nem!) magamat örökké; itt is az első szakasz 4. sorát nem nézem tetszéssel, másképp alakítom ma már, fejben, „magad miatt hiszed velednek", rossz magyarsággal meg: „miattad hiszed csak velednek" nem, ilyen vonzat nincs, jól semmiképp se. De hát az Abszolút Semmi, melynek csak drasztikum-változata a mégis létezés, az van itt. És egyáltalán nincs az, hogy „könnyen ilyen elvont az, akinek csak a madaraival kell törődnie, holmi verebekkel".

Most, 27 és 2/3 év után ez a madárka-sorozat is (talán, mondom, végleg?) megszakadt.

Talán elviselhető lesz, ha erről is szólok itt. Épp csak.

26