Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - Tandori Dezső: Gergely-naptár fahangra

kezdetet. (Bort, egyből felhajtva. Régen egy óra alatt hármat bedöntött így, aztán vitte haza, még kortyolva közben, a másfelet. Hát nem. Sok pénz is spórolódik, cigaretta is elment, a havi átlagpénz így ... számoljuk ki ... derekas összeg.) Az elszántság beáll. Ahogy a hámképződés jön. Evidens, hogy nem megy be kocsmába, piacon legföljebb egy-egy csokor őszirózsát vesz a figura, néhanap kaktuszt-pozsgást.

Az országos ünnepséget is jobban bírta az egyszerű gondolkodású figura. Először a mennyezetig szökkent ágyából, akkora tűzi játszadozás indult, de aztán - mert egymaga volt otthon - kiment fürdőszobájukba, tényleg, egy luk, a fürdőszobalyukba kiment - még a háború után leválasztott lakás részei ezek az ablaktalan külső helyiségek, figura 67 év alatt teljesen megszokta, erről később, megeresztette a forró vizet, zúgjon... s a lakás vastag belső falai fogták fel a zajt, csak a Himnuszra ment vissza a Dunát néző lakótérbe. Vigasza volt egy éjszaka virító kaktusz. Sárga szirmocskáikat megérintette nagy orra hegyével, a növényekkel foglalkozni kell, állítólag érzik. (Baromság, mondja a figurában élő egyszer gondolkodású gyerek. Félreértései, félrehallásai indíthatták el az írás útján. „Akela, mi megtesszük..." Cserkészinduló. O úgy értette, a figura, hogy „Ha kell ami megtesszük". És nem értette ezt. De a Hamlet-már-érvényes- verseinek (durván szólva) formálási módja innen (is) jöhet. Hát a helyesírási kérdések is izgatják a figurát. Miért, már ha jól tudja, „augusztus 20-án"? Miért nem „dikán"? Igen, mert „húsza", olyan nincs. E husza-vona, sic, mégis jogos. Hiszen közmegegyezés csak, hogy a ponttalan (tessék, megint a pont) 20 miért huszadik? Főleg az 1-jén iszonyú. Az egyszerű gyereklelkű figura „október hatán"-nak olvasta 6-7 évesen ezt az időpontjelölést. Voltak tehát alapok a kizökkenő időhöz.

A Töredék Hamlet egyik versére (szegény kötettel a figura jól megjárja, folyton csak „az = ő", azért is írja mérgesen így, töredékhamlet, mi legyen?) mindjárt rátérünk, az lesz.

Nagy „gond" ugyanis, hogy harmónia van. A diszharmónia oka a harmónia. Ahogy az intoleranciáé a tolerancia, a tolerancia-lehetőség minden intolerancia oka. Ha képesek volnánk, írta a figura a matekdolgozatban, Tiszatáj, tudomásul se venni „a másikat, a másságot", mindjárt nem lenne intolerancia sem. De így élni lehetetlen. Három éve védem foghidamat - le fog jönni. A 42 évnyi, sőt 47 évnyi szorgos írógépeléstől három ujjam már teljesen zsibbadt a bal kezén a figurának. Villanygép sem segített, behajtva tartja a figura ezt a három ujját, vagy a csuklón keletkezett csomó nyom valamit stb. Mindegy, most, hogy utolsó madárkája meghalt, ezt is tízszer megírta - a madárka halálát ötvenszer -, most kell levágni netán az ujjak egyikét, ha netán új madár jön, ami egyáltalán nem biztos, úgy szokja meg majd a figurát.

így meg, ha a figura nem vigyáz, bal kezével napi átlagban 5-6 tárgyat elejt.

VI.

Mostanság (is) több mindenkivel összekaptam, főleg levélben, lévén, hogy külföldi valakivel, és azt írtam ennek a nem fiatal barátomnak, nézd, te 87, én 67, becketti kor, Hümm és Hemm, hát nem kell udvariaskodnunk, bár tisztelem,

25