Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VIII.

tartják a megbízható heréiteket, mint azokat a fiúkat, akik nem vesztették el férfiasságukat. Panióniosz tehát ebből élt, és számos fiút kiheréltetett, köztük Hermotimoszt is. Mindazonáltal Hermotimosz sorsa nem alakult rosszul, mert egyéb ajándékok közt Szardiszba került a királyhoz, s idő múltán Xerxész őt kedvelte a legjobban valamennyi heréltje között.

Amikor a király az Athén elleni hadjárat szervezésére Szardiszba ment, Hermotimosz valamilyen ügyes-bajos dologban a Müszia Atarneusz nevű vidékre utazott, ahol khiosziak laktak, és összetalálkozott Panióniosszal. Nyomban felismerte, hosszasan, nyájasan elbeszélgetett vele, beszámolt róla, hogy milyen jól megy a sora, s hogy ezt neki köszönheti. Aztán azt mondta, hogy bőségesen gondoskodna Paniónioszról, ha áttelepülne Szardiszba egész háza népével. Panióniosz örömmel fogadta az ajánlatot, és feleségestül-gyermekestül Szardiszba költözött. Hermotimosz aztán valamennyiüket elfogatta, s így szólt: „Te nyomorult gazember, aki a legaljasabb mesterségből lettél gazdaggá! Mondd, mit vétettem én ellened vagy a családod bármelyik tagja ellen, hogy belőlem, aki férfi voltam, ilyen emberi roncsot csináltál? Azt hitted, hogy a nagy istenek előtt rejtve maradnak aljas tetteid? Nos, az égi igazság a kezemre juttatott, és most zokszó nélkül ki kell állnod azt a büntetést, amelyet rád mérek." Keserű szavai után előhozatta Panióniosz gyermekeit, és arra kényszerítette az apát, hogy herélje ki őket, sorban mind a négy fiút. Panióniosz kénytelen volt engedelmeskedni, s ekkor Hermotimosz a fiúkra parancsolt rá, hogy heréljék ki az apjukat. így állt bosszút Hermotimosz Paniónioszon.

Bűn és bűnhődés, sérelem és bosszú, előbb vagy utóbb, de mindig párban jár. Az egyes emberek és a nemzetek közötti viszonyokban egyaránt. Aki elsőnek kezd háborúzni, vagyis Hérodotosz szerint bűnt követ el, azt végül - vagy azonnal, vagy bizonyos idő elteltével - utoléri a bosszú, a büntetés. Ez a viszony, ez a visszacsatolás a sors, a visszafordíthatatlan végzet legmélyebb értelme.

Panióniosz már megtapasztalta ezt, most Xerxészen a sor. A Királyok Királya esetében a dolog bonyolultabb, hiszen ő egyúttal egy nép, egy birodalom jelképe is. Szuszában a perzsák, amikor hírét veszik hajóhaduk szalamiszi vereségének, nem a ruháikat tépik meg, hanem királyukért reszketnek, nehogy valami baj érje. Ezért, amikor Xerxész visszatér Perzsiába, bevonulása ünnepélyes és pompázatos — az emberek örvendeznek és megkönnyebbülten sóhajtanak fel; ugyan mit számít a sok ezer halott, a darabokra tört hajók tömege, az a legfontosabb, hogy a király él és újra velünk van!

Xerxész elmenekül Hellaszból, de hadserege egy részét hátrahagyja. A csapatok vezérévé Dareiosz vejét, saját unokafivérét, Mardonioszt nevezi ki.

Mardoniosz kezdetben óvatos. Először is, sietség nélkül, nyugodtan várakozik egész télen Thesszáliában. Aztán követeket küld különféle jóshelyekre, hogy megismerje azok jóslatait. Mardoniosz tüzetesen tanulmányozta a jóslatokat, majd követet küldött Athénba: a makedón Alexandroszt... mert Alexandrosz rokonságban volt a perzsákkal... Mardoniosz azt remélte, hogy egy ilyen követtel megszerezheti az athéniak jóindulatát, akikről azt hallotta, hogy sokan vannak és bátrak. Azt meg egyenesen tudta róluk, hogy elsősorban ők okozták a perzsák tengeri vereségét. Úgy számított, hogy ha sikerül megszereznie a barátságukat, könnyen a kezébe kerülhet a tengerek felet28