Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VIII.
Ryszard Kapuscinski Utazások Hérodotosszal vili. Mielőtt széttépik a kutyák és a dögmadarak Etiópiában, ahova némi kerülővel - Ugandán, Tanzánián és Kenyán át - jutottam el, a sofőrt, akivel leggyakrabban utaztam, Negusinak hívták. Apró, vézna férfi volt. Erektől duzzadó, sovány nyakán aránytalanul nagy, de formás fej helyezkedett el. Figyelmet keltett ábrándozó leányéra emlékeztető, csillogó hártyával bevont nagy, fekete szeme. Negusi tisztaságmániás volt - ahányszor csak megálltunk, egy kis kefével, amelyet mindig magával hordott, gondosan lekefélte ruhájáról a port. Cselekedetét némiképp indokolttá tette a tény, hogy száraz évszak lévén, az egész ország porban és homokban úszott. Negusival közös utazásaink, márpedig több ezer kilométert tettünk meg együtt nehéz és kockázatos körülmények között, még egyszer bebizonyították nekem, hogy a nyelvek micsoda gazdagsága rejlik a másik emberben. Csak tudni kell észrevenni és megfejteni ezeket a nyelveket. Ha eleve abból indulunk ki, hogy a másik ember csakis kimondott vagy leírt szavakkal közölhet velünk valamit, el sem gondolkodunk azon, hogy ez csupán egyik módja a közlésnek, miközben a valóságban lényegesen több közlési mód létezik. Mert hiszen ugyanúgy beszél az arckifejezés, a tekintet, a gesztikulálás, a test mozgása, az általa kibocsátott hullámok, az öltözék és annak viselési módja, és még számos egyéb adó- és közvetítő állomás, erősítő- és hangtompító berendezés, amelyek az embert és - az angolok meghatározása szerint - az ember kémiáját alkotják. A technika azzal, hogy az emberi kapcsolatokat az elektronikai jelre korlátozza, elszegényíti, elfojtja ezt a sokszínű, szavakon túli nyelvet, amelyen, ha közvetlen kapcsolatban, közel vagyunk egymáshoz, úgy kommunikálunk, hogy szinte nem is vagyunk ennek tudatában. Ráadásul ez a szavak nélküli nyelv, az arckifejezés, a legapróbb gesztusok nyelve sokkal őszintébb és valóságosabb, mint a beszélt vagy írott nyelv, mert nehezebb vele hazudni, elfedni a hamisságot, csalárdságot. Ezzel magyarázható, hogy a kínai kultúra azért, hogy az ember valóban elrejthesse azokat a gondolatait, amelyeknek nyilvánosságra hozása veszélyt hozhat rá, kidolgozta a mozdulatlan arc, az áthatolhatatlan maszk és az üres tekintet művészetét, amely lehetővé tette a tökéletes rejtőzködést. 13
