Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Czakó Gábor: Rémmesék (A bal orca; Civil kurázsi; Csodaszer; Emelkedés; Jogkövetés; Két lépés; Karrier)
séggel pörgő nyelvvel. Már azt hittem, megfullad, amikor végre levegőt vett. Vesztemre ekkor felém fordult, s most rám zúdította papagájszónoklatát, ami Kádár Jánosnak és korának dicséretéből állt - ismét a végkimerülésig.- Nincsen hordó, ami ki ne ürülne egyszer - jegyzé meg Szőlősgazda tapasztaltán.- Nincsen bizony - bólintott a költő. Az idős agitprop anyóka újra levegővételre szorult, s ekkor mesélni kezdtem neki: Képzelje, asszonyom, hogy sétál az úton, s egyszer csak hopp, bal lábbal térdig merül egy hatalmas szarba. Alig húzza ki a lábát, s lép párat, a jobb lába is elmerül ugyanabba az anyagba. Mondja asszonyom, ön okos dolognak tartja visszasírni az előbbi szart? Karrier Szépasszony társasága őszi sétát tett a kertvárosban, ahol valamikor tanítók, mozdonyvezetők és banki hivatalsegédek építettek tisztviselői telkeken takaros házacskákat meghitt lugasokkal, cseresznye-, barack- és körtefákkal, melyeket gondosan metszegettek-oltogattak. Az eleinte is szerény méretű kerteket az idő, a haszonremény és az ízléstelenség azóta kikezdte, s aprózódtak, ahogy csak bírtak. Az abrosznyi telkeken újabb házakat húztak ügyes vállalkozók, s bizonyára vevőt is reméltek, noha a fal és a kerítés közé már egy pingpongasztal sem fért el. Az egyik építkezés előtt cigánylegény tolta a talicskát. Amikor meglátta a lassan vonuló társaságot, fölpattant a raklaphalomra, és szavalni kezdett:- Talpra cigány, hí a haza, itt az idő, most vagy soha! A cigányok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! A mosolygó arcokat biztatásnak véve egy Petőfibe oltott Tarzán-üvöltésével közönsége karjai közé vetette magát:- Jézus vagyoook! 9
