Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Zalán Tibor: Dünnyögés, félhangokra (vers)
Zalán Tibor Dünnyögés, felhangokra Színek meleg esője többé nem záporoz mert fölöttem több ég is bezárult és köddé foszlott végül ami szilárd volt és fontos Évek óta nem látta és most szemben ül vele homlokán kék folt Ütés lehet vagy tinta-árnyék kinek kéne felelni sorsáért jelentkező nincs Emberkövek az úton senki senki Es követ Lehetne oka törekvése hogy nevét zajló hullámba vésse Isten is kinőtt cipőket talpal s poklokba kémlel sóvárgó arccal * Fekszik csöndbe beleterítve fölötte ül és nem segít mégse nem tud nem akar Mindegy is ha hagyja elmenni s nem várja vissza Félálomban Tizenhetesen Isten csőre tölt az égi lesen X Mintha tennéd s hiszed hogy szabad hirdetőoszlopok árnyéka vagy Asztalodnál táncosnők ülnek üresség támaszkodik ölüknek 10
