Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Dobozi Eszter: Triptichon (Csalóka; Zsibpiac; Audiencia); Egy ifjú költőnek; Téli kertben; Paradox (versek)

Didereghet űrbe kitetten, árván, kit megvettek vásárfiának, ennek- annak. Lett bűn, csel rabszolgája, bálvány. Adják-veszik holtában kis lelencnek.

Lehetett volna másképp? A peremről, ki a nincs, a semmi tornya alól jön, ki lélek túl nagy súlyokkal rakottan,

annak van-e más tér, mint elveszejtőn e zsibpiac, a köz, mely megtorol s öl - eszmélkedőn akár elbutulóban?

Audiencia

„Most már tudom őt mindenképpen, minden dolgában tetten értem."

(József Attila: Isten)

Ültem már némelykor előszobádban: tekints meg, és végy számba engem is, seregeid, ha óhajod szerint fölállanak. Hogy szólíts, várva vártam.

És itt állok feszengve most ruhátlan, míg zümmögnek szüntelen gépeid.

Valaki - egy kerub - lazán beint, hogy jöjj. Verődnek a csontok a lázban.

Mint írva vagyon, semmi sem olyan.

Nincs kürtszó, harsona, csak ráspolyok, szikék, ollók, fűrész... S már boldogok,

ha szemlélhetik arzenálodat, kiket színed elé vonsz. Álmodom, míg egy évszázad rajtam átrobog?