Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Dobozi Eszter: Triptichon (Csalóka; Zsibpiac; Audiencia); Egy ifjú költőnek; Téli kertben; Paradox (versek)

Egy ifjú költőnek

Ne mondd, hogy nem nagy ügy, Aletta, drága! Bizony, hogy az! Miért es eng különben érte, kinek fogyóban napvilága?

Miért jajong az elhaló? Dühödten miért habzsol belőle úgy, ki árva?

Hogy kap utána mind, bár szélütötten, elfúlón, hörögve, csonkán! S hitetlen ugyan: érte zsolozsmáz rémületben.

Téli kertben

Megint megálltam ott, ahol örökzöld fut a sziklarésben. Nézd, hogy nyomakszik, tolul, mondtam magamnak. Önkörömból a szó nem vont tovább, se gondolat, míg térdepeltem, s ahogy húzott az ösztön le-le, egész parányokig s a hantig... Szólhattam volna Véled is, de foglya voltam e képnek, mely magát kibontja.

Paradox

Nem vagyok még kész, hogy elmenjek innen, most még kötöz sok forró kicsi tárgyam, s látványok is. Csüggenem a kilincsen meddig lehet? S kigyúlni itt e lángban - ahogy szeldesi vízszint, ami nincsem: fák közt zuhogó fény metszi az árnyam. Pikkely levélsor: rajz finom szövetben.

Mind súlyosabb batyum ím egyre könnyebb.