Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 3. szám - Filep Tamás Gusztáv: Deklasszálódás, unalom, irónia

Nyilvánvaló, hogy a regényke megírását az erdélyi magyarság friss tapasztalatai sürgették. Az új hatalom (amint az közismert) meg akarta fosztani történelmétől a kisebbséget. A témaválasztás is szerencsés, amennyiben az író a „Capta Transsylvania" a Trianon utánival analóg állapotába helyezte történetét, közösségi tudatra és a kulturális önszerveződés szükségességére apellált, hibás beidegződéseken alapuló magyar-magyar ellentétek kártékonyságát leplezte le, s mindezt azok számára írta meg, akiket a leginkább fenyegetett annak veszélye, hogy nemzeti történelmüket nem ismerhetik majd meg - a gyerekeknek. (A regény megírásának ideje - 1923 - megegyezik a magánoktatási törvény körüli társadalmi vitákéval.) Elképzelhető, hogy a műfaj iránti akkori elvárásoknak meg is felelhetett e munka - a naiv-patetikus-romantikus nyelvezet, a gyakran erőltetett történetbonyolítás, a jellemábrázolás elnagyoltsága, a történelmi levegő hiánya azonban ma nehezen értékelhetővé teszi. Mindenesetre szerzője már a Cimborában való közlés (1924) előtt tervezte a regény önálló kötetben való megjelentetését, Én jót akartam című, 1924- es verseskönyvében pedig föltüntette azt - Mustármag címmel - megjelenés előtt álló munkái között. (Ligeti egyik Benedek Eleknek küldött leveléből - és Szabó Zsolt ahhoz fűzött jegyzetéből - arra következtethetünk, hogy a címváltoztatást Halász Sándor, a Cimborát kiadó szatmári Szabadsajtó Nyomdai és Lapkiadó Rt. igazgatója szorgalmazta, s Ligeti utóbb azon morfondírozott, hogy Mustármag címmel egy másik regényt ír majd.2 Ezt nem tette meg.)

E munkában a nem sokkal korábban kipécézett plebejus-arisztokrata szembenállás kísért; ahogy a Benedek Eleknek írott egyik levélben maga Ligeti írja: „Törekvése [ti. a regénynek - F. T. G.]: a zárkózott, latin és önmagáról megfeledkezett főnemesi társadalomba becseppenteni a nép fiát, aki először gyújtja meg a demokrácia és a magyar érzések mécsesét."3 És nyilván egybecseng ez Ligeti első, a kisebbségi társadalomról írott regénye, a Föl a bakra! egyik részletével is; Elekes, a regény főhőse és Stem, az újságíró a magyar párt elnökét látják kilépni a kolozsvári színházból egy külföldi hipnotizőr előadása után. Stern megjegyzi, hogy amikor a magyar színház bajban volt, az elnöknek eszébe nem jutott színházba járni.

Itt persze módunk nyílik arra, hogy egy másik szálon is elinduljunk. Ligeti, függetlenül attól, hogy a magyarság egészének politikai-gazdasági érdekérvényesítését csak az egységtől várhatta - a Trianon utáni első fél évtized bebizonyította, hogy román pártokkal érdemleges, eredményes, működő koalíciót nem lehet kötni, bár a Magyar Párt megpróbálkozott ezzel4 -, tisztában volt a kulturális önszerveződés szerepének súlyával. O is nélkülözhetetlennek tartotta a magyar közvélemény megteremtését, amelyhez elsősorban frissen tájékoztató, színvonalas, a lehetséges mértékig független sajtó kell - így természetesen részt vett az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságírók Szervezete munkájában, utóbb annak alelnöke is lett. Tőle származott az első írói tömörülés - a Húszak Céhe - ötlete. Végül egyik létrehozója volt az Erdélyi Szépmíves Céhnek, majd a harmincas évek elején egyik szervezője a romániai Pen Club magyar osztályának. Az erdélyi magyar kultúra egyik fő organizátora volt tehát; erre vonatkozó

2 Ligeti Ernő Benedek Eleknek 1925. április 1-jén. In Benedek Elek irodalmi levelezése 1921-1929. II. k., 1925-1928. Közzéteszi Szabó Zsolt. Kriterion, Bukarest 1984, 17. p.; Ligeti Ernő Benedek Eleknek 1924. június elején, i. m. I. k., 1921-1925, Kriterion, Bukarest 1979, 246-247. p.

3 Ligeti Ernő Benedek Eleknek 1923. november 22-én. In Benedek Elek irodalmi levelezése 1921-1929. I. k„ 1921-1925. I. m. 189. p.

4 Lásd A Magyar Párt és a politikai paktumok című fejezetet Mikó Imre Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története 1918. december 1-jétől 1940. augusztus 30-ig (Stúdium, Budapest 1941) című monográfiájában, 39-84. p.

93