Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 3. szám - Filep Tamás Gusztáv: Deklasszálódás, unalom, irónia

utalások bőven szerepelnek legismertebb művében, a Súly alatt a pálmában. Az ifjúsági regény kapcsolódik a Trianon utáni romániai magyar töredéktársadalom fejlődési problémáihoz éppúgy, mint ahogy a következő három társadalmi regény is. Ligeti szerint az irodalomnak van társadalmi funkciója;5 ezt egyébként nem politikai tucatírók, hanem például Thomas Mann munkáival tudta bizonyítani. Csatakürtöket az írónak nem kell fújnia, de a korszellemnek a társadalomban való megjelenését föl kell tárnia. Illetve - amint azt Brentanótól idézi -, „Egy társadalom felismert és átvizsgált helyzete megköveteli tőle [az írótól] e társadalom ábrázolását"6 is. Brentano általunk csonkán idézett mondatának folytatásában erre Goethe Wertherje a példa. Ligeti egyebek között H. G. Wellst, G. B. Shaw-t, Galsworthyt, Louis Sinclaire-t, Dreisert, s névsorolvasás nélkül az egész élvonalbeli francia irodalmat idézi meg; Franciaországban ugyanis az irodalom „közintézmény". (Németországban, „a német társadalom példa nélküli ziláltságában" más a helyzet, csak Thomas Mannt tudja Ligeti a francia írók mellé állítani.) A társadalmi problematikát látszólag megvető James Joyce, Virginia Woolf, Aldous Huxley is közvetlen kapcsolatban vannak szerinte a társadalmisággal, hiszen „egy külön erkölcskódexet állítanak fel a szokványos angol társadalmi erkölcs helyébe".7 Úgy tűnik föl, az egész gondolatmenetet a közelebbről meg nem határozott baloldal irodalomeszményével szembeszegezendő veti papírra Ligeti, aki nem tagadja, hogy az irodalom újabban egyre inkább kénytelen elszenvedni a tömegízlés terrorját. Mégis furcsa a baloldal állítása, hogy a polgári író „csak azt írhatja meg büntetlenül", ami az illető társadalom önigazolását szolgálja. Ugyanis „Ha valaki a polgári társadalomban vallja magát marxistának, legfeljebb nem adja ki a könyvét a Putnam, Flammarion, Brockhaus vagy a Singer és Wolfner. Könyvei ettől függetlenül megjelenhetnek és számíthatnak olvasói táborra. [...] De a szovjet sokkal türelmetlenebb, ott egyszerűen becsukják, aki például polgár akar lenni a proletár társadalomban".8

Alkalmas-e az erdélyi magyar polgárság arra, hogy betöltse a rá (is) váró szerepet, vagy nem? Ez az egyik dilemma, amelyik a polgárság vizsgálatára indíthatta Ligetit. Publicisztikája ezzel is összefügg. Valószínű azonban, hogy ugyanakkor szándékosan igyekezett betölteni az erdélyi magyar prózában tátongó űrt. Tudjuk, hogy Trianon után az első értékelhető teljesítmények a lírában jöttek létre, utóbb a regionális értékeket föltüntetni kívánó prózában - különösen a székely írók (főként Nyirő és Tamási) kisepikája révén -, majd a történelmi regényben. A korszak jelentős társadalmi regényei elsősorban a Trianon előtti korszak tablóját festik meg - így a Bánffy-trilógia - vagy Erdélyen kívüli tematikához nyúlnak: jelentős munkák születtek a háborús évekről - Kuncz Fekete kolostora (amelyre műfaja miatt szempontjaink nem is igen vonatkoznak) vagy Markovits Rodion Szibériai garnizonja -, de ezek a könyvek még csak erdélyi színhelyekhez sem kötődnek. Olyan nagyobb (és értékelhető) epikus munka, mely a kisebbségi magyar városi lét Trianon utáni alakulásából meríti tárgyát, alig van. Azok is főként a harmincas években jelentek meg - azaz a Berde Mária és Kacsó Sándor által kirobbantott Vallani és vállalni vita után.9

5 Ligeti Ernő: Az irodalom társadalmi funkciója. Erdélyi Helikon, 1932. 3. szám, 166-172. p.

6 Uo. 167. p.

7 Uo. 170. p.

8 Uo. 166. p.

9 Lásd ehhez Kántor Lajos: Vallani és vállalni. Egy irodalmi vita és környéke (1929-1930) Kriterion, Bukarest 1984.

94