Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Halasi Zoltán: A királycsináló
Halasi Zoltán A királycsináló „Holott nincs értelmük a szavaknak (das Sein ist unsagbar, ineffabile), mi jut a magamfajta szamaraknak? Békakuruttyot egereknek, költészettant darálni le sznob leánykáknak, ifjú seggfejeknek, félrészegen, rossz ripaccsá kopottan, s nem szakad be a katedra alattam! Unom, mint engem ők, a szájszolgálatot, unom a formám; ritmusérzék híján nem lehetek szalontáncos, avatott szakács sem lesz belőlem, mivel a kardamómot, római köményt nem ismerem fel, nyilván a sok cigitől az énekhangom is leromlott, ha ugyan volt hallásom valaha (aligha), de szakmámban az ilyesmi nem ritka. Mikor a ruszkik lelőtték apámat ejtőernyővel, egy Markstejn nevű őrnagy sütögette a talpát fogságban, az ö vasának a helye jelent meg ugyanott forradásként nekem is a talpamon. Nem több mint öt-hat centi, az szokott lüktetni, fura utóhatásként. Más a gerincében, én a talpamban érzem: ki született író, ki az ellenségem. Bennem egy irodalmi Püthia, Apollón papnője lakik, és nem bír hibázni. Muszájból számos kuratóriumban gyakorlom nehéz hivatásom - száraz észérvekkel kell ilyenkor ádázul tusázni, mintha a Don fölött a Markstejn-féleségekkel. Vagy elbukom és vész fajtámnak arca, vagy királyt csinálok, én emelem pajzsra." 91
