Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VII.
vonuljanak. Ő azonban, a valóságnak megfelelően, azt válaszolta, hogy három hónap. Kleomenész pedig, mielőtt Arisztagorasz a részletes magyarázatba foghatott volna, félbeszakítván így szólt: „Milétoszi vendégem, mielőtt a nap lenyugszik, távozz el Spártából, mert ostobaságot mondasz, ha arra biztatod a lakedaimóniakat, hogy három hónapnyira eltávolodjanak a tengertől." Kleomenész e szavak után visszatért palotájába. Az elutasított Arisztagorasz Athénba, Görögország leghatalmasabb városába indult. Itt taktikát változtat, s ahelyett, hogy egyetlen vezérrel beszélne, nagy tömeghez szól (Hérodotosz újabb törvénye értelmében, miszerint sok embert köny- nyebb megtéveszteni, mint egyet), és arra szólítja fel az athéniakat, hogy nyújtsanak segítséget az iónoknak. Az athéniak tehát, engedvén felhívásának, úgy döntöttek, hogy húsz hajót küldenek az iónok segítségére... Ezekkel a hajókkal kezdődtek a bajok, amelyek később hellénre és barbárra egyaránt zúdultak (vagyis ezzel vette kezdetét a nagy görög-perzsa háború). Mielőtt elkezdődik a háború, az események alacsonyabb szinten zajlanak. A nyitány az iónok perzsák elleni felkelése, amely több évig fog tartani, míg a perzsák kegyetlenül le nem verik. Lássunk néhány jelenetet: 1. jelenet - az athéniek támogatta iónok elfoglalják és fölégetik Szardiszt (Szusza után a második legnagyobb perzsa várost). 2. (híres) jelenet - bizonyos idő elteltével, vagyis két-három hónap múlva ennek híre eljut Dareioszhoz, a perzsák királyához. ...az iónokra állítólag egy szót sem vesztegetett, mert tudván tudta, hogy úgyis elnyerik méltó büntetésüket a pártütésért, hanem afelől kezdett érdeklődni, hogy kik is azok az athéniak. Végighallgatta a választ, majd felhúzta íját, rátett egy nyílvesszőt, fellőtte az ég felé, és közben így fohászkodott: „Zeusz atyám, add meg nekem, hogy bosszút állhassak az athéniakon!" Aztán megparancsolta az egyik szolgának, hogy ahányszor leül étkezni, mindig figyelmeztesse háromszor, e szavakkal: „Uram, ne feledd az athéniakat!" 3. jelenet - Dareiosz magához hívatja Hisztiaioszt, aki gyanússá vált a szemében, hiszen az ő veje, Arisztagorasz szervezte az ión lázadást. Hisztiaiosz tagad, és szemrebbenés nélkül hazudik: „Királyom, hogyan állíthatod, hogy bárkinek is olyan tanácsot adtam volna, amiből neked a legkisebb károd is lehetne? És a királyt hibáztatja, amiért Szuszába hozta őt, ha ugyanis ő, Hisztiaiosz Ióniában lett volna, senki sem lázadt volna föl Dareiosz ellen. Küldj hát haza a lehető leggyorsabban Ióniába, hogy rendet teremtsek, s a milétoszi helytartót, aki terveket sző ellened, a kezedre adjam." Dareiosz hagyja magát meggyőzni, útnak engedi Hisztiaioszt azzal, hogy ígérete teljesítése után térjen vissza hozzá Szuszába. 4. jelenet - az iónok és a perzsák harca ezúttal váltakozó szerencsével zajlik, a népesebb és erősebb perzsa sereg azonban fokozatosan fölénybe kerül. Látja ezt Hisztiaiosz veje, Arisztagorasz, s úgy dönt, hogy otthagyja a felkelést, sőt még Ióniából is távozik. Hérodotosz megvetéssel nyilatkozik róla: ...kitűnt, hogy a milétoszi Arisztagorasz nem volt valami bátor ember. Hiszen ő szított lázadást Ióniában, ő idézett elő hatalmas felfordulást, de most, az események alakulásának láttán, maga is menekülésre gondolt. Úgy érezte, hogy Dareiosz királyt lehetetlen legyőzni, ezért összehívta párthíveit, és megtanácskozta velük a helyzetet. A legjobb lenne - mondta -, ha szereznének maguknak valami biztos menedéket arra az esetre, 74
