Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VII.
Ez a véleményváltozás természetesen érthető: a türannoszok tisztában voltak azzal, hogy ha Dareiosz elveszíti trónját (és alighanem a fejét is), másnap ők is elveszítik hivatalukat (és alighanem a fejüket is), ezért aztán azt válaszolják a szkütháknak, hogy jól van, szétbontják a hidat, a valóságban azonban tovább védik, és lehetővé teszik Dareiosznak, hogy biztonságban visszatérjen Perzsiába. Dareiosz kellőképpen értékeli azt a történelmi szerepet, amelyet Hisztiaiosz játszott ebben a perdöntő pillanatban, ezért olyan ajándékot ígér neki, amilyet csak kíván, azt azonban nem engedi meg, hogy Hisztiaiosz visszatérjen türannosznak Milétoszba, hanem mint tanácsadót magával viszi őt Perzsia fővárosába, Szuszába. Hisztiaiosz becsvágyó és cinikus férfi, az ilyen pedig jobb, ha szem előtt van, annál is inkább, mivel most egyszerre a birodalom megmen- tőjévé lépett elő, hiszen a birodalom az ő döntő, az Isztrosz hídjánál kifejtett véleménye nélkül talán már nem is létezne. Hisztiaiosz számára azonban még nincs minden veszve. Az ión főváros, Milétosz türannoszává ugyanis az ő helyére hűséges vejét, az ugyancsak becsvágyó és hataloméhes Arisztagoraszt nevezik ki. Történik mindez akkor, amikor a megszállt iónok között növekszik az elégedetlenség, sőt az ellenállás a perzsák uralma ellen. Após és veje ösztönösen megérzi, hogy ideje kihasználni ezt a közhangulatot. De hogyan beszéljék meg a teendőket, hogyan egyeztessék terveiket? Egy küldöncnek ahhoz, hogy Szuszából (ahol Hisztiaiosz tartózkodik) eljusson Milétoszba (ahol Arisztagorasz kormányoz), három hónapig kell megfeszített erővel haladnia előre - ráadásul sivatagok is, hegyek is nehezítik útját. Más ösz- szeköttetés pedig nincsen. Ezt választja tehát Hisztiaiosz is: S véletlenül éppen akkor érkezett hozzá egy küldönc Hisztiaiosztól, és a fejbőrére írva azt az üzenetet hozta, hogy Arisztagorasz lázadjon fel a király ellen. Hisztiaiosz sehogy sem tudta biztonságosan megüzenni Arisztagorasznak, hogy szervezzen pártütést a király ellen, mert az utakat szigorúan ellenőrizték. Simára borotváltatta hát leghívebb szolgája fejét, ráírta az üzenetet, megvárta, míg a szolga haja újra kinő, s amikor kinőtt, elküldte a szolgát Milétoszba, de semmilyen üzenetet nem bízott rá, csak azt, hogy ha megérkezik Milétoszba, kérje meg Arisztagoraszt, hogy nyírássá le a haját, és vizsgálja meg a fejét. Az írás, mint már mondtam, lázadásra buzdított. Ezt pedig azért tette Hisztiaiosz, mert nagyon búsult, hogy Szuszában tartják... Arisztagorasz ismerteti híveivel Hisztiaiosz felhívását. Azok meghallgatják, és mind a felkelésre szavaznak. Arisztagorasz elindul hát, hogy a tengeren túl keressen szövetségeseket, hiszen Perzsia sokkal erősebb, mint az iónok. Először Spártába hajózik. Itt Kleomenész a király, aki Hérodotosz feljegyzése szerint nem egészen épelméjű, szinte beszámíthatatlan ember volt, ezúttal azonban óvatosnak és körültekintőnek bizonyult. Amikor ugyanis meghallotta, hogy az ellen a király ellen kellene háborút viselni, aki egész Ázsiát uralja, és Szuszában van a székhelye, bölcsen megkérdezte, hogy milyen messze van az a Szusza. Ekkor azonban Arisztagorasz, aki eddig nagyon ravasz és megtévesztő volt, hibát követett el, mert nem lett volna szabad igazat mondania, ha azt akarja, hogy a spártaiak Ázsiába 73
