Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Németh István: Mely az út Becskerekére?
Németh István Mely az út Becskerekére? (Végvidéki jegyzetek) Séta a századik évfordulóját ünneplő Telepen. A gyöngébbek kedvéért: Újvidék külvárosában, avagy egyik városnegyedében. Jó néhány ismerősöm él itt. Többek között egy névrokonom is, aki immár szinte egyidős a Teleppel, valahol a száz alatt, mégis jó erőben, egészségben. Ha kell, még mindig felül a traktorára, ő vezeti, kormányozza, kikormányozza a közeli gyümölcsösébe, hogy ott rendet tegyen, elvégezze a soron lévő munkát. Nem a traktor, ő maga. Egy másik telepi ismerősömnek a sziklakertjét kéne már újra körbejárnom, bár a Halupka doktor úr kertjében is akadna gyönyörködnivaló, meg a Marci barátom fegyelmezett félpulijával is elég régen találkoztam, és Jenővel is, a törhetetlen kedélyű színésszel is jóformán csak bent a városban hoz össze a szerencse, most azonban a „százéves" utcákon sétálok, benyithatnék Tibiékhez meg Tóniékhoz, akikkel a tengerparti Pirovácon kerültünk szomszédságba, egy fedél alá, sajnos csak nagyon rövid időre, mert az Isten tudja hányadik balkáni háború szétverte ezt a szomszédságot, szétverte a lenti fészkünket is, és még hosszan sorolhatnám, kikhez kopoghatnék be a Telepen, ezt a bekopogtatást Bálint Pista festőnek már vagy húsz éve ígérgetem, Vince barátomnak meg csak mostanában, de az előttünk álló húsz évben még sor kerülhet rá. Erős túlzással mondhatom tehát, hogy a fél Telepet ismerem Gobby Gyulástól, Pastyik Lacistul, most mégis úgy lődörgők az utcáin, mint egy vadidegen helyen, idegenül és idegenként, egy kicsit talán azért is, mert a valamikor (száz évvel ezelőtt?) színmagyarnak tartott Telepen ma nem túl sok minden utal, emlékeztet arra, hogy itt magyarok is élnek, jóllehet a Petőfi nevét viselő művelődési otthon ezekben a napokban igen hangos, és hát itt található meg a József Attila, a Petőfi Sándor meg az Adi Éva (Adijeva) utcája is néhány más jeles magyar utcájával együtt, ezzel szemben még véletlenül se akad meg a szemem egy magyar nyelvű cégtáblán, ennél már csak az a lehangolóbb, hogy a Telep utcáit róva sehol se csendül fel magyar szó, még a József Attila nevét viselő iskola környékén sem, pedig ugyancsak hegyezem a fülemet. Mintha kiköltöztek volna a Telepről a magyarok. Pedig nem költöztek ki, az itt említett barátaim és ismerőseim mind itt laknak, s rajtuk kívül még sokan, persze korántsem annyian, mint száz vagy nyolcvan évvel ezelőtt, hasonló tapasztalatokért azonban nem kell messzire mennünk, be kell csak fáradnunk a városba, Újvidékre, ott egy költő barátom szerint jóformán már 58
