Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Pintér Lajos: Világosságot!
Pintér Lajos Világosságot! Évtizedenként, évszázadonként egy-egy kiáltás belehasít a csend kő-tömbjébe, hgy-egy költő belekiált a csendbe, belekiált, hogy Világosságot! Belekiált az abszolút csendbe, hogy Több fényt! hogy Levegőt! mert sziszegő kígyó, torkát szorítja a hiány, belekiált a csendbe, hogy Nagyon fáj! belekiált, hogy Tűnj el, fájás! Érzel egy feléd úszó kezet az Időben, érzel egy feléd nyúló kezet a múltból. Hallasz egy kiáltást, egy üzenetet, hogy Világosságot!, mert megöl a bányamély sötét. Érzel, fogsz egy feléd nyújtott csont-kezet, holt kezet a múltból. S fogsz egy kezet, egy másikét, aki még meg sem született-----------------
/
