Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Kárpáti János: Bartók Béla kereszttűzben
A román nemzeti zenére, éppen mert dallamvilága nagyon is teljes, nehezen alkalmazható egy bonyolultabb hangszerelésmód; példák erre hóráink és brau-jaink [román tánc]. A Bartók gyűjtötte dallamok, ha valóban így énekelték őket, ahogy le vannak írva, éppen nem valami dallamosak és dallamos nemzeti zenénk szegénységi bizonyítványa volnának. Mindezek mellett a magyar zenére oly jellegzetes szinkópák gyakori használata a dallamvégeken nyilvánvalóan bizonyítja, hogy Bihar vidékén a magyar hatás elnyomta a román zenét. Teljességgel magyar dallamok a következő számok: 79, 95, 101, 107, 110, 115, 117, 122,127, 218, 219, 220 és mások. Nemzeti dallamaink lejegyzése nagyon nehéz; sok türelem és főképp a román zene jellegzetességeinek tökéletes ismerete kell hozzá. A Bartók által lejegyzett dallamokat nagyon nehéz énekelni; egy csöppnyi ritmus, ütembeosztás sincs bennük, következésképpen teljességgel lehetetlen kielégítő módon reprodukálni őket; példák erre a 4, 9, 18, 21, 22, 23, 27, 28, 40, 41 stb. stb. számok és sok még a kolindák, lakodalmi dalok, siratok közül is. A szöveg elhelyezésén messziről látszik, hogy olyan ember műve, aki nem ismeri a román nyelvet; azt a 144,145, 207, 208, 218 számok bizonyítják, de majd mindegyik számban sok a hiba a szöveg elhelyezését illetően. Rendszerint a román dalban a szó utolsó szótagján nyújtás vagy korona van; a Bartók által gyűjtött dallamok majd mindegyikénél az ellenkező látható, mivel épp fordítva, a legtöbb szóvég olyan hangok alá kerül, amelyeknek semmiféle lezáró jellegük sincsen. Mindenekelőtt minden dallamot úgy kell elrendezni és lekottázni, hogy meg lehessen harmonizálni; az a mód azonban, ahogyan »Bartók dalai« le vannak írva, még a lehetőségét is kizárja a harmonizálásnak, mivel teljességgel hiányzik belőle az ütembeosztás és a ritmus. Befejezésül példaképp említem azokat a vallásosének-gyűjtéseket, amelyeket az elmúlt esztendőben Simion Niculescu írt át. Nagy értékű gyűjtemény ez, s azt bizonyítja, hogy aki érti és ismeri a román zene jellegzetességeit, olyan művet alkothat, mely mindenkihez szól. Bartók gyűjtése teljességgel érdektelen és semmilyen haszonnal sincsen nemzeti zenénk folklórja szempontjából. Mért nem adtak megbízást a gyűjtésre Vidunak, Dimának, Brediceanunak vagy más ismert erdélyi zenésznek, akik bizonyára hasznos munkát végeztek volna?" Mielőtt Bartók válaszát idéznénk a kritikus által felhozott vádakra, érdemes idézni Dumitru Kiriac Bartóknak írt levelének egy részletét. Ismeretes, hogy Bartók - minden bizonnyal belényesi barátja, Ion Bugifia javaslatára - bemutatkozó levélben fordult Kiriachoz, és elküldte neki teljes bihari gyűjtésének anyagát. D. Kiriac (1866-1928) jelentős román zeneszerző és karmester volt, aki Párizsban a Conservatoire-ban és a Schola Cantorumban végezte tanulmányait. 1900-ban lett a bukaresti Konzervatórium tanára, és 1920-ban Enescu és Bráiloiu társaságában megalapítója volt a Román Zeneszerzők Egyesületének. Nyilvánvaló, hogy amikor 1910-ben Bartók, egy számára ismeretlen magyar zeneszerző és folklorista fordult hozzá, minden előítélettől mentesen fogadta az ügyet, nevezetesen, hogy támogassa a Biharban gyűjtött dallamok kiadását, és Bartóknak küldött válaszlevelében (1910. május 22.) meg is írta véleményét. „Kedves uram, engedje meg, hogy kijelentsem, munkáját nagyon fontosnak tartom. Ön csakis az igazságot keresi, csakis a tudomány oldalát vizsgálja, és nagy fáradságot fordít arra, hogy szinte fotográfiáját adja a dallamoknak és a szövegnek. A folklorkutatásnak minden bizonnyal első feltétele a becsületesség: a népet nem kell kijavítani."11 26
