Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 3. szám - Kárpáti János: Bartók Béla kereszttűzben

Amikor azután Kiriac 1911 szeptemberében levélben közölte Bartókkal, hogy a Román Akadémia elfogadta a javaslatát és vállalja a gyűjtemény kinyomtatását, Bartók - mentegetőzve a késedelmes válasz miatt - többek között ezt írta a román kollégának:

„Az egész gyűjteményt elküldtem Bianu úrnak, miután elláttam magyarázó előszóval, melyet kérek, hogy olvasson el, mivel ebben magyarázom meg, milyen szisztéma alapján rendeztem el a dalokat. Követtem az Ön tanácsát, mely szerint az első strófa szövegét írtam a dallam hangjegyei alá. Kérem, hogy vizsgáltassák meg a szövegrészeket egy filológussal, és Ön is vizsgálja meg különösen azokat a dalokat, melyekhez »kevésbé népi« megjegyzést fűztem. Nem tudom, hogy ez utóbbiak nem ismert zeneszerző kompozíciói-e, avagy Romániában ismert dalok, melyek nem igazán népiek, sőt esetleg gyanús eredetűek."11 12

Bartók válasza a §ezátoarea Pursch-cikkére a bukaresti Convorbiri Literare 1914. (XLVIIL) évfolyamának 7-8. számában jelent meg.13

„Hadd válaszolok sorjában a kritikus valamennyi állítására.

A kritikus első állítása dilettáns megjegyzés. »Ritmuson« ugyanis a különböző hosszúságú kottaértékek egy meghatározott jelentésű képletben való egyesülését értjük; ebben az értelemben azonban a ritmus nem hiányzik a gyűjtemény egyetlen darabjából sem, mert valamennyiben meghatározott jelentésű képletté tömörülnek a különböző hosz- szúságú hangértékek. A második állítás ellentmondást tartalmaz, mert vagy teljességgel hiányzik az ütembeosztás, s akkor ugyanabban a dallamban nem keveredhetnek különböző ütemfajták, vagy egyáltalán nem hiányzik az ütembeosztás, mert csak ebben az esetben keveredhetnek ugyanabban a dallamban a különböző ütemfajták.

Ezzel a meglehetősen zavaros megjegyzéssel kapcsolatban, amellyel a kritikus mindenesetre azt akarja mondani, hogy a gyűjtő rosszul jegyezte le a dallamok ritmusát, kénytelenek vagyunk néhány fölvilágosítással szolgálni a román doinák ritmusának lejegyzésére vonatkozóan.

A népdalok ritmusa eleve meghatározott: a gyűjtőnek csak a hangértékek viszonylagos hosszúságát kell megállapítania s az ütemvonalakat a hangsúlyos hangok elé helyeznie. Arra, hogy a gyűjtő az első feladatot elég pontosan oldotta meg, kézzelfogható, illetőleg hangos bizonyítékaink vannak: a fonográfhengerek. Nagyon jó lett volna, ha a kritikus, mielőtt a hibás lejegyzés súlyos vádjával illet, maga is tanulmányozta volna ezeket az ékes bizonyítékokat.

A pontos dallamlejegyzéshez nem elengedhetetlenül szükséges valamely nyelv ismerete, egyetlen egy feltétele van, ez viszont elengedhetetlen, hogy a gyűjtő muzsikus legyen. Az ütemvonalak elhelyezése a doinákban nem annyira a nyelv ismeretét kívánja, mint sokkal inkább pontos érzéket a vers skandálásához. Egyébként a gyűjtő, aki épp a román zene iránti vonzalmából tanult meg románul, és tanul még most is, ismeri annyira a nyelvet, hogy a szöveget kellő pontossággal jegyezhesse le. Arról, aki különböző dialektusokban előadott verseket valamely nyelven le tud jegyezni, nehéz azt állítani, hogy az ütemvonalak elhelyezéséhez kevés a nyelvismerete; ez utóbbihoz sokkal kevesebb nyelvtudás is elegendő.

11 Eredeti francia szöveggel és német fordítással közli: D. Dille Béla Bartók: Ethnomusikologische Schriften, Facsimile-Nachdrucke HI: Rumänische Volkslieder aus dem Komitat Bihar (Budapest: Editio Musica, 1967) című kiadás előszavában, 8* oldal.

12 Lásd a 11. sz. jegyzetet, 10* oldal.

13 „Observäri despre muzica poporalä románeascá" címmel. Magyarul „Megjegyzések a román népzenéről" címmel az Új Zenei Szemle 1956. (VII. évfolyam) 3. (március) számában, 9-12. Közli: BŐI 611-616.

27