Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Kárpáti János: Bartók Béla kereszttűzben
kész munkája, a román kolindák gyűjteménye. Bartók a közel 500 dallamot tartalmazó kéziratot Bukarestbe és Londonba is elküldte, román fordításán jó barátja és kollégája, Constantin Bráiloiu dolgozott (de nem fejezte be), Londonban pedig az Oxford University Press ígérgetett kiadást, de mindkét akció zátonyra futott, s így végül a munka Bartók saját költségén jelent meg Bécsben, az Universal kiadó bizományában (Melodien der rumänischen Colinde). A húszas évek végén és a harmincas évek elején Bartókot Európa-szerte az etnomuzikológia egyik vezető személyiségének tekintették. 1928-ban fontos felszólalással járult hozzá a Prágában ülésező nemzetközi népművészeti kongresszus munkájához, 1931-ben pedig a Népszövetség Szellemi Együttműködési Bizottságának genfi ülésén vett részt, többek között Gilbert Murray, Carel Capek, Paul Valéry és Thomas Mann társaságában. A prágai kongresszuson mondta többek között Bartók: „Felvetem a kérdést: vajon lehetne-e Európa egyes országainak gyűjtőcentrumai között bizonyos kapcsolatokat megteremteni. Főleg Kelet- Európára vonatkozólag volna ez rendkívül fontos, mert a Kelet-Európa egyes népeinek parasztzenéi közt levő összefüggések csak úgy bogozhatok ki sikeresen, ha egységes szempontból, egységes módszerrel folytatnék minden országban az anyaggyűjtés, anyagrendezés és anyagkiadás munkáját. Erre pedig azért volna sürgősen szükség, mert a népzene a városi kultúra terjedésével egyre inkább háttérbe szorul, romlik, végül is kivész. Ezt a folyamatot feltartóztatni semmi módon nem lehet, hacsak nem akamók az összes utakat, iskolákat, gyárakat lerombolni. Más tennivaló nincs, mint minél többet, minél alaposabban és minél rövidebb idő alatt gyűjteni."4 A Bartók által felvetett kérdés megoldásának irányába mutat, hogy a kongresszust és az 1931-es genfi ülést követően Párizsban két kötetben jelent meg Les arts populaires címmel valamennyi európai ország fonogramm-archívumának és publikált írásainak ismertetője. 1932-ben az arab országok is akcióba léptek, Kairóban rendezték meg az arab zene első nemzetközi kongresszusát, melyre Bartókot mint a téma egyik legilletékesebb szakértőjét hívták meg. 1936-ban pedig a török kormány meghívására Bartók Anatóliában végzett „minta" népzenegyűjtést, annak érdekében, hogy a török tudósokat mintegy elindítsa a helyes kutatás irányába.5 Mikor 1940-ben Bartók az Egyesült Államokba emigrált, eddigi, közel 3000 lejegyzett dallamot tartalmazó magyar gyűjtésének anyagát a Magyar Tudományos Akadémián hagyta, de három kötetre való román gyűjtését magával vitte abból a célból, hogy még dolgozik rajta.6 Ebbe a nagy, több mint két és fél ezer dallamot tartalmazó gyűjteménybe beleépítette az 1913-as Bihar megyei anyag javított verzióját, és el is készült a munkával, de kiadását nem érte meg. Amerikai hagyatékának gondozója, Benjamin Suchoff 1967-ben 4 „Les Recherches sur le Folklore musical en Hongrie", Art Populaire (Congrés international des arts populaires á Prague, 1928. Resumes), Paris, 1931. II. kötet, 127-128. Magyarul: „Zenefolklór-kutatások Magyarországon" címmel, in: Bartók Béla Összegyűjtött írásai I., közreadja Szőllősy András. Budapest: Zeneműkiadó, 1967. (BŐI) 551-553. 5 „Zum Kongress für Arabische Musik - Kairo 1932", Zeitschrift für vergleichende Musikwissenschaft, 1. Jg. No. 2, 1933, 46-48. „Népdalgyűjtés Törökországban", Nyugat 1937. 3. szám. Közli: BŐI 507-517. 6 Bartók magyar gyűjtésének anyagát Kodály Zoltán és munkatársai más rendezést követve beleépítették a Magyar Népzene Tára című hatalmas corpusba, Bartók gyűjteménye pedig (annak is csak az első, 416 dallamot tartalmazó kötete) az ő rendezése alapján csak 1993-ban látott napvilágot Kovács Sándor és Sebő Ferenc szerkesztésében (Budapest: Akadémiai Kiadó). 24
