Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 2. szám - Zelei Miklós: Egy tengerjárt magyar

Itt jól tudtak az orosztanárok oroszul. A szláv nyelv közelsége miatt is. Volt ilyen szak- párosítás, hogy szlovák-orosz.

Itt voltam május 1-jén általában Ipolyságon. Szabadnap volt, hazajöttem, s láttam, hogy mi van. Hetvennyolcban végképp visszatelepültünk Ipolyságra, mert a feleségem ipolysági, addig Ipolyhídvégen laktunk kint, falun, és onnan jártam Ipolybalogra tanítani, aztán Ipolyságról ingáztam. De nekem május 1-jén nem kellett kimenni.

Itthon voltam, hallottam az orosz beszédet, mert a városi rádió reggeltől estig bömbölt az utcákon, a tetőkre és az oszlopokra szerelt hangszórókból. Közvetítte a főtéren elhangzott szövegeket a helyi rádió. Le se kellett jönnöm a városba, akkor is hallottam az orosz tisztek beszédeit. Szidták a NATO-t, szidták a Nyugatot, éltették a barátságot. Milyen jó a biztonság, hogy örök időkre Szovjetunió van. Teli volt a város jelszavakkal, gondolom, mint Magyarországon is. De itt keményebben, itt bekeményült ugyanis a politika.

Volt egy úgynevezett átmeneti időszak, konszolidációs időszak, amikor a pártból kizártakat elintézték. Ennek a főiskolán is lehetett érezni a hatását, mert sokszor a legjobb tanárokat bocsátották el. A magyar tanszékről is többeket, hatvannyolc-hatvankilenc miatt. És ez tartott 1973-ig.

Én 1973-ban végeztem, és volt olyan tanár, aki akkor még ott volt, és utána bocsátották el. Addig húzódott az ügye, addig tárgyaltak, fellebbeztek, intézkedtek, kikérdeztek. És a végén elbocsátották. 1974-75-ig húzódott a konszolidációs időszak teljes befejezése. A megbékélés. Vagy kibékülés vagy minek nevezzem.

És 1975-től jött a bekeményítés.

1980-85-ig tartott.

I^en kemény időszak volt.

Átmenet, átalakulás alatt azt kell érteni, hogy az ember kifejezte egyetértését ezzel a politikai vonallal. Vagy legalábbis igyekezett bentmaradni, és hát befogta a pofáját. Olyanok is voltak, akiket félreállítottak, illetve felfüggesztették a párttagságukat. Én nem voltam párttag, csak hallottam, mert ilyen a tantestületben is előfordult. És az döbbentett meg aztán, hogy fura módon, az a párt tette tönkre az embereket, amelyiknek ők tagjai voltak. És amikor felfüggesztették a tagságukat, akkor tíz körömmel kapaszkodtak mégis, hogy vegyék őket vissza.

Volt, akit automatikusan kizártak, és nem volt vita, többet vissza nem vették. De voltak, akiket a felfüggesztéssel puhítottak, félemlítettek meg.

Te nem követtél el olyan nagy bűnt, neked még megkegyelmezünk, téged csak felfüggesztünk, és majd meglátjuk, hogy milyen hűséges leszel. Ha jól viselkedsz, akkor visszaveszünk. Vagy pedig, ha nyalsz, vagy ha valamit föl fogsz nekünk ajánlani, akkor majd visszaveszünk.

És voltak ezek között a felfüggesztettek között olyan emberek, akik most nagy reformpártiak.

És élenjáró politikusok a demokráciában.

A magyarságunkban elég kemények voltunk mi, zápodkárok

1969-ben kerültem Nyitrára angol szakra. Furcsa módon annyira nem láttam rá a világra, mert nem olyan családban nőttem föl, hogy lehetőségem lett volna az utazásra.

Soha életemben nem jártam Nyugaton a főiskola előtt.

Meg utána se. Hosszú ideig.

85