Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Zelei Miklós: Egy tengerjárt magyar
Ipolyságon abban az időben már ritkán álltak meg. Ritka volt az, hogy nálunk állomásoztak, de nem tudok arról, hogy különösebb ellenszenv lett volna itt a magyar katonákkal szemben. Tudtuk, hogy valójában a katona nem tehet róla, ha nem is egy dicsérendő dolog, hogy megszállta az országot egy idegen hadsereg. Volt egy kis szimpátia is, mégis, magyarok jönnek be. Talán valahol rejtett módon örültünk is neki, hogy jönnek a magyarok, mert hátha lesz itten egy újabb visszacsatolás, mert arról már hallottunk, hogy hogyan jöttek be harminc- nyolcban. Az első elfoglalt vagy visszatért, visszacsatolt város volt Ipolyság. Örömmel fogadták a magyar katonákat. A sorompót széttörték az egyik átkelőhelyen. Két vámház volt ugyanis akkor Ipolyságon, a mostani Parassapuszta és följebb Bemecebaráti felé. Egy városban kettő. És a sorompót, az országhatárt jelző táblát kivágták, a magyar zászlót kitűzték. A mieink, az ipolyságiak. Együtt a magyar katonákkal. A fényképek, amik akkor készültek, azután is közkézen keringtek. Nekem is megvan a mai napig otthon a szülőfalumban készült felvétel, amint a magyarok bejöttek, és a templomnál fogadták őket. Örömmel fogadták őket, természetesen. Itt azért volt valami 1968-ban is, hogy hátha, ez valami olyan lesz, mit harminc évvel korábban. A politika, Dubcek, Svoboda csak azt diktálta akkor, hogy ez megszállás. De akkor se tudtunk ellenszenvvel nézni a magyarokra. Az oroszokra igen. A többiek azután szép lassan kivonultak, az oroszok pedig ittmaradtak. Ezen a vidéken volt egy nagy támaszpontjuk nekik, Kékkőtől északra, az úgynevezett Oremov Laz. Nagy szűzterület volt, lakatlan. Illetve azt az egy-két falut, amelyik ott létezett, meg tanyát, azokat felszámolták. Túrócszentmártonból két ízben én is voltam ott gyakorlatozni mint altiszt. Szlovák falvakat számoltak fel. Németi, Korpona és Kékkő közti több ezer hektárnyi műveletlen terület volt ez, és az oroszoknak tulajdonképpen egy városuk volt ott, amelyet ők építettek ki. Én azt láttam. Amikor hadgyakorlatra jöttünk, átengedték rajta a katonai alakulatukat. Meg volt szabva, hogy mikor lehet átvonulni azon az orosz területen. És mentünk Kékkő fölé, ahol volt egy kis terület, amelyen a mi katonáink is gyakorlatozhattak. Több ezer orosz katona lakott ott, azért mondom, hogy egy kis város volt. Most továbbra is katonai gyakorlótér. Gondolom, most majd a NATO-é lesz. Ma is elég gyakran rendeznek ott gyakorlatokat, mert haditechnikai szempontból egy jól kiépített terület. Repülő leszállhat, tankoknak külön gyakorlótér. Ipolyságon nem maradt orosz katona. Régebben volt a városban szlovák laktanya, de a hatvanas évek elején fölszámolták, és egy szövőüzem költözött bele, az foglalta el a helyét. Nők dolgoztak ott több százan. Jártak orosz katonák be Oremlázról, az ipolysági vegytisztító üzemmel, a mosodával volt nekik kapcsolatuk. Hetente, kéthetente láttunk oroszokat megjelenni, idehozták a szennyesüket. Pékségbe is jártak ide, az élelmiszer-utánpótlás miatt. De más városba is, Oremláz közelségébe, az elérhető nagyobb településekre, olyan ötven-hatvan kilométeres körzetben. Természetesen itt voltak minden május 1-jén. Hát az automatikus volt! Május 1-jén a nagy felvonulásokon itt álltak fent az emelvényen a daliás testvéri csapatok képviselői, az orosz tisztek és a tolmácsok. Az orosztanárok fordították a süket dumájukat. 84
