Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Sándor Iván: A tetthely megközelítése
a régi helyén. Valamikor nem üvegajtó nyílt a hallba. Jobbra a recepció, balra átjárás az étterembe és a kávézóba. Györgyi nem sejtheti, miért ide ajánlottam a találkozót. Nem fogom rögtön elmondani, figyelni akarom a tekintetét, amikor felfedem előtte a Hotel múltját. A recepciónál fiatalember köszönt. Kénytelen vagyok a tudtára adni, hogy miért szeretnék körülnézni az emeleten. Melyik újságtól? Nem vár választ, bemutatkozik, kérdés nélkül is mondja, hogy mi a munkaköre, mióta dolgozik a Hotelben, megkér, hogy a riportban, így mondja, említsem meg a nevét, az a szakmai karrierjének, így mondja, jót tenne. A folyosókon a vörös szőnyeget rézrudak szorítják le. A tapéta vajszínű. A falon impresszionisták reprodukciói. Felmegyek a második emeletre. A fiatalember előzékenyen kísér. Az ajtók a régi helyükön. Megállók a lépcsőtől balra a második ajtó előtt. A fiatalember kérésemre lesiet, hozza a szobakulcsot. Szerencsére nem foglalt, mondja, közepes a forgalom, karácsonyra remélhetőleg csúcson leszünk. Kőrisfa bútorok. A franciaágyon azúrkék selyemhuzat. A függöny vajszínű, a huzat színéhez hasonló arabeszkmintázattal. A falon Klee-reprodukció. A Játszótér című, mondom, az egyik legérdekesebb arabeszkrajzolata. A fiatalember tekintete megváltozik. Azt hiszem, a húszas évek végéről való, mondja. Fotózok, uram, rajzolok is, bizonyára nem vagyok elég tehetséges, nem vettek fel a főiskolára, jövőre újra megpróbálom. Valamikor már jártam itt, mondom. Nem vagyok riporter, nem írok cikket, nem tudom sehova beleírni a nevét, sajnálom. Semmi baj, uram, örülök, hogy valamikor már járt itt. Klee ugye ön szerint is rendkívüli, engem olyan összefüggésekig vezet el néha, ahonnan mintha ráismerhetnék valamire, ami túl van a képen. Elmondom, hogy van egy régi dokumentumom, van rajta egy aláírás, a betűk vezetése hasonló a reprodukción látható arabeszkvonalakhoz. Valamelyik munkalapja van talán az ön birtokában? Elmondom, hogy a dokumentum egy hamisított igazolvány, ebben a szobában készült a háború alatt, itt vették ki hozzá az egyik parketta alól a pecsétet, itt írta alá valaki azt a nevet, ami nem az ő neve volt... és a betűi mint az arabeszkek... A szemközti házak, az előkertek a régiek. Az úttest üres. Keresem a helyet, ahol már az indulásra kész menetben állok. 1944. december 18-án az üres szobákba a Nemzetközi Vöröskereszt beköltözteti a zsidó fiúárvaház lakóit. Megegyezik a XIII/1 Kisegítő Honvéd karhatalmi zászlóalj parancsnokával, hogy szükség esetén védelmet nyújt a számukra. Egyedül maradtam a szobában. Kísérőm magamra kívánt hagyni. Lemegyek a kávézóba. Jegyzeteket készítek. Cabinet Brandyt rendelek. Húsz perce várok. Jön a felszolgálónő, megkérdezi a nevemet. Telefonom van a recepciónál. Őrület, mondja Györgyi, szörnyen sajnálom, egy órája értesítettek, hogy az osztály tanulmányi kirándulásán kell az egyik megbetegedett kolléganőt helyettesítenem, este indul a vonat Németországba, azt se tudom, hol áll a fejem, cso5 /
