Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VI.
A Nagy Uralkodó, aki a világ meghódítására törekszik, lelkes, ugyanakkor módszeres gyűjtőként teszi mindezt. így morfondíroz magában: enyémek már a iónok, a kariaiak és a lüdek. Ki hiányzik még? Hiányoznak még a thrákok, a geták, a szküthák. És szívében azonnal lángra gyűl a vágy, hogy megszerezze azokat is, akik még kívül esnek hatókörén. Ok, az eddig szabad és független népek azonban még nem tudják, hogy felkeltették a Nagy Uralkodó érdeklődését, s ezzel sorsuk is megpecsételődött. És hogy a többi már csak idő kérdése. Mert az ilyen ítéletet nem szokás könnyelmű és felelőtlen sietséggel végrehajtani. Ilyen helyzetekben a Nagy Uralkodó általában olyan, mint a lesben álló ragadozó, amely szemmel tartva leendő áldozatát, türelmesen várja a megfelelő pillanatot, hogy lecsaphasson. Igaz ugyan, hogy népek esetében valamilyen ürügyet is kell találni. Az a lényeg, hogy egyetemes emberi küldetés vagy isteni parancs rangjára emeljük ezt az ürügyet. A választék egyébként nem túl nagy: vagy azt mondjuk, hogy védekeznünk kell, vagy azt, hogy másokat kell megvédenünk, vagy pedig, hogy égi akaratot teljesítünk. A legjobb, ha összekapcsoljuk a három indítékot. A támadóknak ugyanis a felkentek glóriájától övezve, isteni gondviseléssel óvott kiválasztottak szerepében kell fellépniük. Milyen ürügyet talált Dareiosz? Egy évszázaddal korábban a szküthák lerohanták a médek (a perzsák mellett a másik iráni nép) földjét, és huszonnyolc évig uralkodtak fölöttük. Most tehát Dareiosz elindul a szküthák ellen, hogy bosszút álljon a már feledésbe merült epizódért. Jó példa ez Hérodotosz törvényének működésére: az a felelős, aki egy adott eseményt elindított, mivel pedig rossz dolgot tett, meg kell büntetni, akár sok-sok évvel később is. Nehéz meghatározni, kik voltak a szküthák. Egyszer csak, ki tudja, honnan, fölbukkantak, léteztek ezer évig, aztán ki tudja, hol, eltűntek, csak szépen kidolgozott fémtárgyakat és a halottaik temetkezési helyéül szolgáló kurgánokat hagytak maguk után. A szküthák Kelet-Európábán és az ázsiai sztyeppéken élő földművelő és pásztorkodó törzsekből alkottak csoportot, majd törzsszövetséget. A királyi szkütháknak nevezett elit egységek harcos, mozgékony és hódító lovas osztagok voltak, bázisuk a Fekete-tengertől északra, a Duna és a Volga között fekvő terület volt. A szküthák egyúttal félelmetes mítoszt is jelentettek. Ilyen névvel illették az idegen és titokzatos, vad és kegyetlen népeket, amelyek bármely pillanatban támadhatnak, rabolhatnak, gyilkolhatnak. Nehéz közelről szemrevételezni a szküthákhoz tartozó földeket, mert mindent hófüggöny takar el: az északra lakó szomszédaikon túli területeken a kavargó tollpihék miatt nem lehet sem látni, sem keresztülhaladni, mert a föld és a levegő annyira tele van pelyhekkel, hogy lehetetlenné teszik a látást. Hérodotosz mindezt így kommentálja: A toliról pedig, amely miatt a szküthák állítása szerint ezeken a vidékeken nem lehet sem látni, sem keresztülhaladni, a következő a véleményem. Ezeken a vidékeken túl állandóan hull a hó, nyáron persze kevésbé, mint télen. Aki már látott közelről 25
