Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VI.
sűrű hóesést, az tudja, miről beszélek, a hó ugyanis hasonlít a tollpihékhez. Ezek miatt a téli jelenségek miatt lakhatatlan hát a vidék ettől a területtől északra. Azt hiszem, a szküthák és szomszédaik a tollpihe szóval jelképesen a havat jelölik. Ezekre a földekre indul most Dareiosz, miként huszonnégy évszázaddal később Napóleon. Le akarják őt beszélni a hadjáratról: Testvére, Artabanosz, Hüsztaszpész fia kérve kérte, hogy ne kezdjen háborút a szküthákkal, és azzal érvelt, hogy szinte lehetetlen megközelíteni a földjüket. Dareiosz azonban nem hallgat rá, és gigantikus előkészületek után útnak indul hatalmas sereg élén, amelyben ott volt minden nép, amely az uralma alatt állt. Katonáinak száma - a hajóhadat nem számítva -, a lovasokkal együtt, hétszázezret tett ki, hajóhada pedig hatszáz hajót számlált. Elsőnek felvereti a Boszporusz-hidat. Trónján ülve szemléli, hogyan vonul át serege a hídon. A második híd az Isztroszon vezet át, ezt a sereg elvonultával Dareiosz le akarja bontatni, ám egyik vezére, bizonyos Kóész, Erxandrosz fia kérlelni kezdi, hogy ne tegye:- Királyom! Olyan vidék ellen vezeted hadseregedet, amelyen nincsenek gabonaföl- dek, nincsenek lakott városok. Hagyd hát ezt a hidat, s bízd rá őrizetét azokra, akik építették. Ha megtaláljuk a szküthákat, ahogy tervezzük, használhatod visszafelé jövet. Ha nem találjuk meg őket, akkor meg végképp jó lesz a visszavonulásra. Mert nem attól félek én, hogy vereséget szenvedünk a szkütháktól, ha megütközünk velük, hanem inkább attól, hogy nem fogjuk megtalálni őket, és veszedelmek közepette kell fel-alá bolyonganunk. Az a Kóész prófétának bizonyult. Dareiosz egyelőre helyén hagyja a hidat, és tovább indul. Eközben a szküthák megtudják, hogy hatalmas sereg közeledik ellenük, tanácskozásra hívják hát a szomszédos népek királyait. Ott van köztük a budinoszok királya - A budinosz nagy, népes törzs, amelyben mindenkinek kék a szeme és vörös a haja. /.../ A vidék lakói közül egyedül ők eszik meg a fenyőtobozban lévő magokat. Ott van az agathürszok királya, akiknél az asszonyokat közösen használják, úgyhogy valamennyien vérrokonai és testvérei egymásnak, ezért nincs köztük sem gyűlölség, sem irigység. És ott van a tauroszok királya. A tauroszok, ha egy ellenségük kerül a kezükre, azzal a következőképpen bánnak el. Levágják a fejét, hazaviszik, hosszú póznára tűzik, s ott tartják, magasan a ház, sőt a kémény fölött. Állítólag azért tűzik ilyen magasra a fejeket, hogy az egész házat őrizzék. Ekkor a szkütha követek ezekhez és a többi összegyűlt királyhoz fordulnak, közlik velük, hogy hatalmas perzsa támadó sereg közeledik, majd így érvelnek: Nem maradhattok hát közömbösek, nem nézhetitek tétlenül a pusztulásunkat, hanem vonuljatok velünk, egyesült erővel, a támadó ellen. Hogy pedig rávegyék őket az együttműködésre és a közös harcra, elmondják, hogy a perzsák nem csak a szküthákat akarják lerohanni, mert: a perzsa király... amióta átkelt a mi földrészünkre, minden útjába eső népet leigázott. A királyok, Hérodotosz beszámolója szerint, meghallgatták a szkütha követeket, véleményük azonban megoszlott. Voltak, akik úgy vélték, hogy a szkütháknak feltétel nélkül segítséget kell nyújtani, ki kell állni mellettük, a 26
