Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 12. szám - Buda Ferenc: Négyszázkilencvenöt nyolc-nulla-nyolc – 1957: az én huszonegyedik évem (II. rész)

gyorsan az ereszcsatornán, osztán nyomás a szőlőbe! De ott is rám találtak." - „Megvertek?" - „Egy kicsit", s ingét felhúzva mutatja hátán-derekán a lohadó kék foltokat. A vád itt is izgatás.

Seggbeszúró. Gondolatban tudtán kívül is megkövetem hajdani rabtársamat ezért az elnevezésért: nem sértésnek vagy csúfságnak szántam elfeledett valódi neve helyett. Amidőn egy nap valamelyik faluból behozták közénk ezt a meglehetősen alacsony, de sűrű, keménykötésű, kevés beszédű embert, tőle is megtudakoltuk, miért hozták be. „Izgatásért." „Miért, mit csináltál?" „Az úgy volt, hogy a forradalomkor bementünk egy jó páran a tanácsházára: adják elő nekünk az iratokat. Káderlapokat, jelentéseket, begyűjtési papírokat, ilyesmit. A tanácstitkár nem akart kötélnek állni, de addig-addig, hogy nagy nehezen csak sikerült rábeszélni. Megyen a szekrényhez, nyitja kifelé, egyszercsak lehajol előttem, tán hogy a legalsó fiókból is elővegyen valamit. Én meg mérgemben, hogy annyit kérette magát, seggbe szúrtam a bicskámmal" - foglalta össze barátunk takarékos szóval a történteket.

Nicolae Tigáu. Az ő személye adta meg társaságunk nemzetközi jellegét. Mint nevéből kitetszik, román volt ez a harminc év körüli, nyúlánk, barna, élénk tekintetű, vidám alaptermészetű jövevény. Mielőtt bárki is a hazai forradalmi csoportokkal kiépített kapcsolatokat sejtené lebukása hátterében, megpróbálom lehetőleg rövidre fogva elmesélni kanyargós életútjának a debreceni börtön I. emeleti zárkájáig tartó szakaszát. Miki barátunk a Duna melletti Cernavoda városában született s nevelkedett. Ott is élt a háború utójáig, amikor is - gyaníthatóan egy nyakába varrt házasság elől menekülve, no meg a vérében buzgó kalandvágytól is sarkallva - nekivágott a nagyvilágnak. Dunai uszályokon haladt fölfelé határok mentén s határokon túl. Vízi utazása Komáromig tartott. Ott percek alatt eldöntötte: jobbra tartson-e vagy balra. Jobbra tartott. Némi hányódás-vetődés után állandó munkahelyhez jutott: autóbuszsofőrként sikerült elhelyezkednie, s így ingyen bejárhatta egész Szlovákiát, még fizetést is kapott érte. Megnősült, s már-már családot is alapított, amidőn Magyarországon kitört a forradalom. Hírét vette, hogy a megváltozott, felbolydult helyzetben átjárhatóbbá váltak a határok, s a rég nem látott szülőföld iránti vágytól gyötörve - no meg az újabb házasság konszolidált állapotának fenyegető rémétől visszahőkölve - ismét nekivágott, de ezúttal a visszaútnak. Csehszlovák koronákból összegyűjtött vagyonkáját forintra meg lejre váltotta, Szobnál átsétált a határon, s felült a pesti vonatra. A Nyugatiban leszállt, körülnézett, s a Biharkeresztes-Nagyvárad-Kolozsvár felé tartó nemzetközi gyors indulásáig még szakított rá időt, hogy a restiben bekapjon néhány konyakot. Előrelátó lévén, az utazás idejére is tartalékolt egy palackkal. Abba Pest és Püspökladány között időnként belekóstolgatott. Úgy tervezte, hogy Biharkeresztesen leszáll az állomással ellentétes oldalon a vonatról s az est sötétjében valahogy átsompolyog a zöld - vagy ilyenkor inkább fekete - határon. Arra azonban nem számított, hogy az elfogyasztott konyakok időnap előtt álomba szenderítik, s elmúlasztja az idején való eltűnést a két ország határőrei elől. Édesdeden aludt, amikor útlevél-ellenőrzés meg vámvizsgálat végett mindenki leszállt a vonatról, ezen állapotában akadtak rá a vonatot a biztonság kedvéért még egyszer ellenőrző határőrök. Idegen nyelven megszólaló, magyarul erős

64