Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 12. szám - Buda Ferenc: Négyszázkilencvenöt nyolc-nulla-nyolc – 1957: az én huszonegyedik évem (II. rész)

ható, hogy a terhére rótt cselekményt elkövette, de feltételezhető, hogy elkövette vagy elkövethette volna." Majdnem minden mondatát így kezdte: „Nálunk Ladányban", s ez a szófordulat afféle ragadványnév gyanánt lassacskán valódi nevét is elfedte. Nem is emlékszem rá, hogy hívták.

Irimiás Barna. Alacsony, zömök, kerek fejű, kemény tenyerű ember (ez utóbbira később még visszatérek). Harmincéves forma, ha jól emlékszem, biharkeresztesi vagy annak környékéről való. Az ő bűne is izgatás. Túl sok empátiája nemigen van az érzékenyebb lelkek rezdülései iránt, s ezzel olykor bele-belegázol Papp Bandi lelkivilágába.

Varsányi Ferenc. Utolsó éves orvostanhallgató. Édesapja művezető a vagongyárban, eredeti nevük Wagner, s ez a család német gyökereire utal. Ferit tiltott határsértésért - börtönnyelven: bokorugrásért - kapták el, mégpedig (micsoda malőr!) épp hazafelé. Szerencsésen kijutott ugyanis, ám Bécsben eszébe jutott valami fontos elintéznivaló, s át is lopakodott valahol Mosonmagyaróvár térségében, de ideát lefülelték s kegyetlenül meggumibotozták. Veséi sínylették meg a verést, még hónapok múlva is sűrűn kellett vizelnie, olykor véreset.

Vörösmarty Károly. (E patinás névvel másodjára találkoztam fogva tartásom óta: a fogdabeli főtörzs is ezt a vezetéknevet viselte. Legközelebb 12 év múlva Kerekegyháza-Alsópusztán bukkantam Vörösmartyakra; közülük egyet még tanítottam is.) Karcsi - magas, barna hajú, világos szemű, 25-30 éves ember- emlékezetem szerint falusi tanító volt, házas, családos ember. Az ellene felhozott vád: izgatás. (Ebbe - mint az előzőekből s majd az alábbiakból kitűnik- sok minden belefér.) Hamarosan neszét vettük éjszakánként, hogy a szokványos börtönbarátság szintjét meghaladó mértékben s módon összemelegedett a Kiskatonával. Nappal ennek nem adták jelét, így mi sem firtattuk a dolgot.

Kiskatona. Velem egykorú, azaz 20-dik évében járó szőke fiatalember. Fegyveres szökésért s tiltott határátlépési kísérletért tartóztatták le. Karcsi bánatára hamarosan elszállították, ügyében ugyanis a katonai bíróság volt illetékes.

Vasutas. Sajnos az ő neve sem maradt meg a fejemben. (Vagy ha mégis, úgy igen mélyre kerülhetett.) 35-40 év körüli, barna tekintetű, meggondolt szavú, csendes humorú ember volt. Tiltott határsértésért már jóval korábban több évre elítélték. Talán kevesebbel is megúszta volna, ha nem vasutas egyenruhában próbál kiszökni; így azonban a vádpontokat még sikkasztással is megfejelték. Rabként a csolnoki szénbányában dolgozott, ahonnét 56-ban szélnek eresztették. Utóbb azonban őt is behívták: töltse le büntetése fennmaradó hónapjait.

Partizánvezér. (Ez megint csak jelölő név az elfelejtett igazi helyett.) Zömök, izmos, széles vállú fickó, valamelyik Debrecenhez közeli faluból. Világosbarna bajszát meg-megtörülve meséli: „Ittam egy keveset, osztán jókedvemben gondoltam egyet: bementem a postára és odatelefonáltam a rendőrkapitányságra: jöjjenek csak ki, mondom, oszt fogják el X. Y. partizánvezért, ha tudják. Ki is jöttek még aznap. Amikor megneszeltem, bementem a templomba, gondoltam, oda csak nem jönnek utánam. De bizony bejöttek, vótak vagy hatan. Én meg fel a toronyba. Uk meg utánam. Na, kimásztam az ablakon a templom tetejire, vígigszaladtam a gerincen, kiníztem odalent egy jó helyet: ugorgyak? ne ugorgyak? Közbe hátralesek: gyünnek-é utánam? Nem gyüttek. Lemásztam

63