Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 12. szám - Buda Ferenc: Négyszázkilencvenöt nyolc-nulla-nyolc – 1957: az én huszonegyedik évem (II. rész)

vezető iír, tizedes úr és így tovább. Ha semmilyen sarzsival nem rendelkezett, úgy felügyelő úr. No de ne siessünk úgy a tanulással: van még, lesz még idő arra.

A kijelölt zárkához érkezvén a fegyőr a derékszíjára akasztott kulcskarikán- legalább még egyszer akkora volt, mint rendőrségi párja - kikereste a megfelelő kulcsot, ajtót nyitott előttem, s a fejével intett: befelé! Ketten voltak benn: egy nálam valamelyest fiatalabb meg egy néhány évvel idősebbnek látszó fiú. Ajtónyitáskor vigyázzba álltak, s az idősebbik rákezdte:- Tizedes úrnak tisztelettel jelentem, a zárka létszáma két fő, hiányzó nincsen.- Mostantól fogva három fő - mondta a fegyőr s ránk zárta az ajtót.

Távozása után két társammal kölcsönösen kikérdeztük egymást, ki miért

került ide, s mire számít. A fiatalabbiknak nem először volt már dolga a törvénynyel: korábban hatósági közeg elleni erőszak miatt - ittasan visszaütött egy rendőrnek - a fiatalkorúak sátoraljaújhelyi börtönét is megjárta. Ott aztán néhány hónap alatt jól kitanították, a jelek és tulajdon bevallása szerint végleg eltérítve a tisztesség útjáról. Ősz utóján szerzett valahonnét egy pisztolyt, lebukott vele, s mivel a tiltott fegyvertartás akkoriban politikai bűncselekménynek minősült, bevágták a politikaiak közé. Visszaesőként egy-másfél évre számított, s mivel már átlépte a nagykorúság határát, nem vitték vissza Sátoraljaújhelyre. A másik- neki a nevére is emlékszem: Hajas Lacinak hívták - 23 esztendős egyeki fiú volt, foglalkozására nézvést gulyásbojtár, amúgy pedig tapasztalt, katonaviselt fiatalember, s neki is egy pisztoly volt a rovásán. Idősebb lévén ő lett a zárkában a szobagazda, ezért hangzott el az iménti létszámjelentés. Nem túl hosszú együttlakásunk során amaz megtörtént vagy elképzelt szexuális kalandjaival, Laci pedig ízesen előadott valódi, sőt igazi pásztor- meg állattörténetekkel szórakoztatta a közös zárka előbb négy-, majd csakhamar nyolcfőnyire szaporodott hallgatóságát. (A zárkába egyébként négy vaságy volt berakva.)

Engem még aznap délelőtt ismét elővezettek, s egy külön helyiségben elkészült rólam a törzslaphoz szükséges kettős fotó meg a 10 db ujjlenyomat. S hogy ennek az írásnak majd címe lehessen, megkaptam a nyilvántartási számomat is: 495-808.

Nem telt bele egy hét, s áttelepítettek egy tágasabb, s egyben jóval népesebb zárkába. Itt már emeletes vaságyak sorakoztak a fehérre meszelt falak mentén, összesen 16 férőhellyel. Az ágyakban keményre tömött szalmazsák, lepedő, pokróc, fehér huzatban kis fejpáma, úgyszintén szalmával kitömve. Két deszkalóca, egy asztalka meg két szürkére festett faliszekrény egészítette ki a berendezést, ez utóbbiban kellett tárolni a csajkákat, kanalakat meg az ivópoharakat. A vizesblokkot három külön-külön célt szolgáló edény helyettesítette: egy fedeles zománcos vizeskarma - ún. ceglédi kanna -, egy mosdótál, magyarán lavór, valamint egy jókora kübli (kibli, kutri), hivatalos elnevezése szerint űrcsöbör. Ez utóbbi nem az űrhajózás tartozékaként, ill. előfutáraként kapott helyet a kellékek sorában: a jelzős összetétel első tagja ugyanis a Kozmosz helyett az ürítésre utalt. „Gondoljatok a büdös küblire" - jelent meg előttem nyomban József Attila Lebukottak című versének emlékezetes sora. Nos: rá sem kellett gondolnom, itt állt előttem a fal mellett teljes valójában, s szinte légmentesen lezárható fedele ellenére a bűze - a Flóra szappan illatával, a rabruha nehéz szagával, s a für59