Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 12. szám - Buda Ferenc: Négyszázkilencvenöt nyolc-nulla-nyolc – 1957: az én huszonegyedik évem (II. rész)
Buda Ferenc N égy százkilencvenöt ny olc-nulla-ny olc 1957: az én huszonegyedik évem Másnap reggel kulcszörgés, zárcsikordulás: Gircsengörcs - Vass Lacival ezt a becenevet adtuk a goromba őrvezetőnek - ott áll az ajtóban. Mutatóujját rám emeli:- Maga szedi a cuccát, velem jön! Élénken! Nem sok összeszedni valóm van a rajtam lévőn kívül, elbúcsúzom hát Zsigától s indulok. Az őrszobán összeláncolják elöl a kezemet - sok az őrizetes, kevés a bilincs -, majd Gircsengörcs felkísér az utcára az ott várakozó fekete autóhoz, átad egy másik rendőrnek, s irány a megyei börtön. Felélénkít a rövidke utazás, kár, hogy túl hamar odaérünk. A börtön a Beloiannisz utcában vár rám. (Régen Werbőczy, ma Iparkamara utca.) Könnyűszerrel rátalálni ma is: a Nagyállomáshoz közel van, a Piac utca meg a Petőfi tér keleti szegletétől néhány lépésnyire. Kísérőm a kapuban becsönget, s miután leoldja kezemről a láncot, továbbad egy fegyőmek. Az bekísér a felvételi irodába. Több ajtón-kapun keresztül jutunk odáig, mindegyiket nyitják előttünk s zárják mögöttünk. Ez egy csupa zár, csupa kulcs rendszer, a bökkenő az, hogy a kulcs mások kezében van, egyéb nyitját pedig nem ismerem, talán el is tévednék benne. Különben is merőben másnak képzeltem az egészet: sötétség, homály, nyirkos, salétromos penészfoltok. Ehelyett hófehérre meszelt tágas, világos, magas falak - szinte mint egy templomban. Legalábbis ez volt az első látványbenyomásom. (Ami aztán persze félórán belül módosult.) Adatfelvétel - úgy is mondhatnám: beiktatás - után egy másik smasszer az első emeletre kísér. A folyosón haladtunkban rám szól:- Kezek hátul, a fekete csíkon haladjon! A szürke cementlapokkal burkolt hosszú folyosók mindkét oldalán egy-egy sor feketével volt végig kirakva, a fogvatartottak csak azon közlekedhettek, természetesen hátul összefogott kézzel. Amíg soron következő szállásomig eljutottam, a börtönregula néhány eleme is belém rögződött. Fegyőr és rab találkozásakor - még ha csupán elhaladtak is egymás mellett - utóbbi köteles volt sapkát emelni. Ha a fegyőr megszólította, a rab lekapta jobb kézzel a sapkáját, majd azt nyílásával lefelé a csípője mellett tartva vigyázzállásban várta ki, amíg az engedélyt vagy utasítást adott a távozásra vagy továbbhaladásra. A fegyőr megszólítása a rab részéről úr volt, rendfokozattól függően őrmester úr, szakasz58
