Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 12. szám - Ferdinandy György: Post mortem

FerdinandGyörgy

Post mortem

Kedves barátaim, ez egy ilyen, hogy is mondjam, rendhagyó előadás. Meg kell mondjam: a könyökömön jönnek ki a nemes érzelmek és a nagy szavak. Azt sem tudom már elviselni, ha valaki első személyben önmagáról beszél. Hát még ha tudományos köntösbe öltözteti az indulatokat!

Ha megengedik, én ma itt egy szomszédfiúról fogok önöknek beszélni. Egy játszópajtásomról, akit paradox módon alig néhány hónapja ismerek igazán. Előrebocsátom, hogy én ilyenkor ősszel minden évben a régiekkel álmodom. Azokkal, akik már elmentek, idestova ötven éve, és akik minden évben felkeresnek egy ilyen őszi hajnalon.

Sürgetnek, hogy írjam le a nevüket. Mert igen, voltak ők is. Még mindig élsz? — kérdezik. És: miért folytatod?

Tehát ezek közé toppant be a Lajos. Emlékszem, kora délután volt, a Sashegy oldalában már ment le a nap, amikor megszólalt a telefon.

O volt az, bemutatkozott. Itt lakik - mondta -, a Vércse utca sarkán. Hogy emlékszem-e rá? Komolyan, nyugodtan beszélt. Azt mondta, mindig is itt lakott.- Hogy lehet az - kérdeztem -, hogy sosem láttalak?

— Te tudod! - felelte. Én azóta se mozdultam ki a házból. Et pour cause! Ha kinézek, látom az ablakod.- És - tétováztam - hogyan élsz?

Az ilyen hívásokkal szemben védtelen vagyok.

— Köszönöm - felelte tolókocsiban.

— Valami baleset?- Nem érdekes! - mondta. Ennek ma már ötven éve.

így kelt életre ez a fél évszázados kapcsolat. Az öcsém, érdekes, emlékezett rá. A Lajos? - kérdezte. DISZ-titkár volt. Ötvenhat után - rám való tekintettel nem úgy mondta: disszidált - Kanadába távozott.- Kanadába? Itt él most is a Vércse utca sarkán!- Az nem lehet! - jelentette ki öcsém.

— Mi nem lehet?

— Hát hogy én erről nem tudok.

Ferdinandy György Még mindig élsz? című írása a Forrás 2006. októberi számában jelent meg.

40