Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 12. szám - Balázs Attila: Kinek Észak, kinek Dél. Vagy a világ kicsiben

és hogy az rövid hallgatása után milyen nyelven válaszol. Az egész nem tartott sokáig, akkor a gyaurok vezére letérdelt, és ahogy kell, fejet hajtott legyőzője előtt, védtelen fehér tarkóját mutatva. Később úgy mesélték, hogy az ő bölcs és magasságos Ibrahimjuk szelíd pillantásával rögtön lefegyverezte az őt mélybe taszítani szándékozó gonosz sárkányt, és pár okos, meleg szó után ígéretet kapott arra e lelki torzszülöttől, hogy miután elengedték, helyes útra tér, mert elméje abban a pillanatban örökre megvilágosult.

Nagyjából így történt ez. Alapy György és maréknyi vert serege, ki-ki abban a meghagyott egy szál ingben, mint vezeklő, fegyvertelenül és gyalog, mezítláb elindult az akkor már jó messzire visszavonult Tomory Pál nyomán, miután a török révészek rövidke ideig mesterségüket gyakorolták rajtuk. Nos, ma már nem sok látszik onnan, de Újvidék ipari negyedében létezik egy bútorraktár - amelyik a szlovén Slovenijalesé volt a legutóbbi Nagy Déli Háború előtt, most ördög tudja, kié -, annak félig salakos, félig tarackos udvarán van még ma is egy nagyobbacska domb, állítólag egykori kunhalom - nem érdemes kísérletezni vele, mert hamis kutyák sokasága őrzi azt az udvart -, amely dombot Siratónak hívtak sokáig. Hogy mára mi lett a nevével, nem tudni, elég az hozzá, hogy arra mászott föl és fordult vissza utoljára az elveszett vár irányába a vereséget szenvedett parancsnok, legendás Alapy (újabban y-jától megfosztva: Alapi; további változatokban: Alápi v. Halápi) György, majd innét is megtapasztalva a fergeteges török dúlás nyomait, meg ahogy mondanák, tán itt jött ki rajta utólag minden: lerogyott a hős, és sokáig rázta a sírás. Utána tényleg gyászos, békéden idők következtek. Mert ha nem is varjú volt az, amit a sorsdöntő percekben látott meg a péterváradi vagy petrovaradini vár utolsó épen maradt tornyából a boszniai Hlapcici nevű kis faluból származó Alapy György magyar vitéz, ha nem is méreten aluli holló, de fekete galamb mindenképp, amely fekete galamb, amennyiben fehér párja helyett pillantatik meg, minden kétséget kizáróan szörnyű és hosszú háborút jelentő tollas látvány.

19