Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 12. szám - Balázs Attila: Kinek Észak, kinek Dél. Vagy a világ kicsiben

különbözetből eredőt pedig részesedési alapon Mitárékra bízta, kiknek rovására így a különösen a határvidéken tiltott, saját szakállú fegyverkereskedelem is felíródott. És ez még nem minden, mert tulajdonképpen Szervác mester fogadta fel őket a fiatalabbik Niketics gyerek elrablására és megölésére, nem nézve jó szemmel az ő egyetlen leányának és a földi javakban sokkal vékonyabban álló, eredetileg másajkú molnár fiának egymás iránt fellángoló érzéseit. Aztán hogy éppen nem úgy lett, ahogyan kívánta, az annak köszönhető, hogy Mitár már nem bízott a Szervác mesterrel való hosszú együttműködésben, tartott annak lebukásától, ezért sebtében úgy döntött, hogy mindkét anyaszült meztelen, rémült fiatalt gyorsan elpakolja magának. Magához veszi, mint aki itt az úr, a helyzeté mindenképp, aztán majd meglátja, hogyan lehet ebből a legjobban kijönni.

Addig agyait, míg a gyönyörűséges nádszálkisasszonnyal kapcsolatban arra a következésre jutott, hogy legjobb lesz az valamelyik dúsgazdag, szőrös potrohú, koromfekete török basa háremében (imádják a szőkéket!), ez a fizikailag kifogástalan állapotban lévő gyerekférfi meg a saját csapatában. Sajnos, míg Mitár gondolkodott, ő (a vallomást tevő) megpróbálta letepemi a lányt. Egyik szeme bánta, mert Mi tár, aki úgyszintén szerette a nőket, ám annál jobban a csengő dukátokát, semmit se utált jobban, mint amikor valaki megkísérelte bármelyik jó kis tervét átfirkantani, hát ha még a saját embere. Zlokolica Mitámak, aki állítólag képes volt élő ember májából csipegetni, hovatovább az illető érzékeny zacskójában a golyókat pillanat alatt felcserélni, semmilyen lelki nehézséget nem okozott őt egy égő zsarátnokkal fejbe döfni, és kész csoda, hogy egyáltalán meghagyta nyomorék életét. Utána tényleg az lett, hogy Mitár megmozgatta török kapcsolatait, minek köszönhetően jöttek is a megfelelő emberek, szakértőt is hoztak, aki tüzetesen megvizsgálta a lányt, s miután az rendben találtatott minden aspektusból, ama felettébb intim szempontból is, az üzlet megköttetett. A leányzót elvitték, a fiú maradt.

Bár látszott rajta, hogy iszonyatosan szenved, utóbb serényen nekilátott kitanulni a rablómesterséget, verekedéssel és lovaglással együtt, és amikor már úgy nézett ki, maradéktalanul beválik, egy kisebb csetepatét kihasználva hirtelen meglépett. Szerinte utánament a lánynak, mert vannak még ilyen bolond emberek a világon. Mitár volt embere csúful elvigyorodott, majd röhögve a fejét csóválta, mondván, mekkora baromság volt tőle, hogy a világtalan szemének oldalával ült ablakhoz a bivalyosi fogadóban. Papot nem kért, ellenben az ördög képviselőjét igen, azzal viszont nem szolgáltak neki. Nem mintha nem lehetett volna gyorsan olyat is keríteni.

Még le sem áldozott a nap, máris ott lengedezett a bitófán, a vár legmagasabb fokán, ahová majd Alapyék menekülnek, a boldogtalan Szervác mestert meg örökre elnyelte Pétervárad nyirkos, ajtajában is óriási penészfürtökkel riogató, penésztenyész pincesori tömlöce. Sose került elő az erőd gyomrából, ahol hordóban bort, bilincsben embert tartottak a néha úgy tűnt, mindenki fölött élő és rendelkező várlakók. Az egésznek legnagyobb, hallgatólagos együttműködéssel vádolt vesztese, Szervác mester felesége, aki mind a férjét, mind a lányát, mind az összes vagyonát elveszítette - hiszen csak azt a ruhát hagyták meg neki,

12