Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 12. szám - Balázs Attila: Kinek Észak, kinek Dél. Vagy a világ kicsiben

aki IV. Béla király oklevele szerint első földesura lehetett annak a helynek, ahol ma a Duna bal partján Újvidék, jobb partján az immár és rég Újvidékkel együttes Pétervárad áll. Ezzel aztán megoldottnak látszik mind az egykor Bélakúthoz tartozó település, mind a magas erőd nevének származása - Vokura és Farkasölő Péter legendája nélkül.

A név egy olyan ember nevéből jön tehát, aki maga is idegen támadás ellen vette föl a harcot, és ebben a harcban bukott el. Erdújhelyi Menyhért történész és hitoktató, aki erről több előadást tartott az Egyesült Államokban, elsősorban clevelandi magyaroknak, történetét általában azzal fejezte be Törefi Péter vagy Petur esetét illetően, hogy magát a gyilkost minden valószínűség szerint rögtön megölték a merényletet követő felfordulásban, testét miszlikekre szabdalták, földi maradványait Gertrudis királyné mintegy ezer macskalélekből álló, ezer hangon nyávogó kedvenc állati sereglete elé szórták, összes javát pedig elkobozta az ezt követő királyi bosszú. Tulajdonképpen így lett királyi adományként az egyébként Franciaországból, a troisfontaines-i kolostorból importált volt cisztercieké Ökörd pompázatos völgye is a Fruska Gora lankáinál, a hömpölygő Duna hajlatánál. A cisztercieké, beleértve Bélakút kristályvizű forrását.

Bánk bán történetét több krónika is feldolgozta, magyaroké és nem magyaroké egyaránt, akárcsak a híres Bonfinié, mint már említést nyert, mégis aligha hihető, hogy Ibrahim nagyvezér, aki 1526 júliusában érkezett mintegy 40 ezer főt számláló seregével Pétervárad alá, olvasta volna bármelyiket. Ámbátor lehet, hogy Vokuráról, meg a Farkasölőről hallott, és a várat is valamilyen formában, legalább kívülről ismerte, hiszen egyesek tudni vélték, Ibrahim nem más, mint az a Dusán gyerek, akit innen raboltak el régen, pontosan az erőd alatti Forgósról, amely folyószakasz a kanyarban, pontosan ezen a helyen gellert kapó víztömeg kiszámíthatatlan örvényeiről kapta nevét, ellenben a part ezüst homokja olyan szép még ma is itt, olyan csillogó és csábító, hogy nyáridőben aligha lehet ellenállni neki. Főleg ha olyan kamaszféle az ember, mint amilyen Dusán volt azon a nyáron, amikor onnan elhurcolták, hogy Dusánból dusmánt, azaz hitetlent faragjanak. Szerető Jankájának a forró öleléséből ragadták el, hogy az a csók így erőszakkal befejezetlen maradjon.

Állítólag a vár külső, folyó felőli sáncán unatkozó strázsa látta, ahogy ez a két csodaszép, üde, szerelmes fiatal - a molnár izmos, kreol bőrű fia és a fegyverkovács nyúlánk, szőke lánya, az a kis fruska - lopva megérkezik odalenn a partra. Gondolván, hogy a fűzfabokrok takarásában aligha látható, amit tesznek, ifjonti hévvel gyorsan megszabadultak gönceiktől, pár kört úsztak, majd elvetették magukat a forró homokban. Nyilván nagyon vonzódtak egymáshoz, mert kisvártatva becézgetni, simogatni kezdték egymást, utána nekiláttak hevesen csókolózni. Hogy minden pillanatban lássa őket a lengedező ágak fölött, az őrszemnek annyira előre kellett hajolnia, hogy majdnem lezuhant a falról. Ki tudja, mi történik, ha egyszer csak az nem, hogy szinte a semmiből szakállas alakok jelennek meg a füzesben, rávetik magukat a szerelmesekre, aztán mindannyiukat akárha a föld nyelte volna.

Tény, hogy Dusán és az ő szép kis Janka-Pankája sose lett meg. Ellenben - hosszú idők után - a Péterváradtól nem messzi Bivalyosnál sikerült valahogy

10