Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinston rugói
magát a melegbe. Tenyerébe emelte a fenekét, mintha fél dinnyéből habzsolna. Flüelen Valentin hajába kapaszkodott, húzta magára. Valentin föltérdelt az asztalra, behajlította a könyökét és Flüelen fölé mászott, belenyalt a szájába, és így tovább. Az asztal iszonyú kemény volt, Valentin térdkalácsa, könyöke ropogott, nem állta a porc a préselt pozdorját. Flüelen csöndesen szuszogott, összeszorította a fogát. Valentinnek úgy hullámzott a feneke, mint a hajók gépházába fölkötött sonka. Sötét volt itt is, és por. Valentin beleköhögött a porba, megállt egy pillanatra, a torkára nyálat nyelt, s folytatta tovább, de már nem sokáig. így feküdtek egymáson perceken át. Flüelen átkarolva a hátát, magához szorította az írót. Valentin talpa begörcsölt, lábfejét vágta az asztal éles pereme. Megremegett a lába, Flüelen elengedte a szorítást. Flüelen fölült, a táskából zsebkendőket nyomott Valentin kezébe.- Töröld le magad, nehogy beleszáradjon a gatyádba - mondta Flüelen, és suttogott, mert nem hallatszott le a fönti lárma.- Malbum már biztosan keres - mondta Flüelen.- Nekem is akart mondani valamit - vágta rá Valentin. Flüelen nem válaszolt, elkapta Valentin kezét és húzta maga után a folyosón. Pillanatok alatt fölértek, Flüelen megigazította a haját, kilépett az előtérbe. Rögtön utána Valentin csukta mögötte az ajtót. De mintha az ajtó elzárta volna a hangokat. Előbb a körülöttük állók, majd a terem távoli részén is elhallgattak. Egy pisszenést nem lehetett hallani. Flüelen visszanézett Valentinra, a szájához kapott. Valentin ekkor látta meg, hogy Flüelennek csurom vér az arca. Valentin az arcához nyúlt, megnyalta a száját, érezte a menstruációs vér sós ízét. Ott álltak a néma tömegben, amely akkor mozdult meg először, mikor Malbum feléjük lépett, de megtorpant. Valentin Flüelent nézte. Szólni sem bírt, kétségbeesés fojtogatta. Valentin körülnézett, erőt merített a lehetetlen arcokból, s így szólt.- Két lehetőség van. Egy - itt hosszú szünetet tartott. - Mindketten agyvérzést kaptunk - várta a hatást. Nem jött. - Kettő. Biokotont használtunk. Flüelen keze és lába görcsbe állt, legszívesebben a föld alá süllyedt volna. Ebben a pillanatban a Valentin mellett álló fiatal, testes férfi, akár egy operaáriában, harsány kacajban tört ki, széles tenyerén tapsolva forgolódott. Röhögése hullámként verődött vissza a falakról, s egyre többeknek esett le a tantusz, minielőadást láttak, s hogy le ne maradjanak a produkcióról, tapssal és kacagással kapcsolódtak társuk hívó szavához. Valentin meghajolt, megfogta Flüelen kezét, egyenesen az utca felé vezette. Malbum értetlenül bámult utánuk. A tömegből hirtelen előkerült az öreg Hurut. Úgy csapkodta Valentin hátát, mintha szét akarná verni a gerincét.- Ez az, fiam, így van, gyerünk! Adjál nekik! Abból dolgozz, amid van! - kiabált az öreg mindent túlharsogva. A bejáratnál Bürde toporgott hatalmas virágcsokorral, nem volt hová letenni, így tapsolni sem tudott, csak mosolygott. O már ismeri az új sztárt! 81
