Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinston rugói

dzsekit, egy fekete pólót és nadrágot, így legalább sötétben lesz, majdnem láthatatlan.

Azt hiszem, nincs közöm azokhoz az eseményekhez, amikhez más ruhába kell bújnom, mint amim van, gondolta.

A díjátadást és vacsorát a kaszinóban rendezték, közvetlenül a tóparton. Valentin pontosan érkezett, ne kelljen magában toporognia az ismeretlenek között.

Már messziről látta Malbumot, ahogy a bejárat előtt kezet fog és meghajol. Sötét frakkja nem állt jól neki, általában a testes férfiakon a legnevetségesebb. Nem tud a testhez tapadni, s mivel testalkatuk a pingvinéhez közelít, mozgásukat és külsejüket a frakk csak tovább pingvinesíti.

Valentin megállt a Bergstrasse végén. Még nem késő visszafordulni, vagy lekanyarodni jobbra és meginni a parton egy pohár sört. De ahogy erre gondolt, Malbum szeme megakadt rajta. Szigorúan nézett rá, nem intett, mint máskor. Valentin összekapta magát, elindult a kaszinó felé. Abból dolgozunk, amink van, gondolta, s ettől megkönnyebbült.

Malbum zavara láthatóan tovább fokozódott a kézfogásnál, mintha nem ismémé meg Valentint, aki az ajtóból visszafordult hozzá.- Megismer? - kérdezte Valentin.

Malbum biccentett, szemeit lehunyta, s ettől barátságosabbnak látszott az arca.- Majd beszélünk - tette hozzá két kézfogás között.

Ja, ha lesz hozzá kedvem, mondta magában Valentin. Levett egy pohár pezsgőt a pincér tálcájáról, belekortyolt.

Flüelent kereste, nem volt könnyű dolga. Ruhaköltemények és sminkek mögött bújócskáztak az asszonyok, nemritkán csipkés temetési fátyol mögé rejtőztek.

Poharak és mondatok zaja töltötte meg a termet. Valentin végignézett magán, idegen testként bújt el egy oszlop mögött. Hatalmas találkozások, csókok jobbról, balról és középről, mindenki ismert mindenkit.

Valentin visszatette a tálcára a poharat, nem itta meg a pezsgőt, a fullasztó levegőben enélkül is szédelgett.

Istenem, milyen idegen ez az egész a művészettől, gondolta Valentin, ám ezúttal magánya fölszabadította. Mindig kívül kellett helyezkednie ahhoz, hogy ne érezze magát bezárva. Fogalma sem volt róla, hogyan viselik el a többiek a zárt világot. Miért van mondanivalójuk akkor is, amikor nincs?

Levett egy újabb poharat, ezt fenékig kiitta, a pincérnek ideje sem volt arrébb lépni, az üreset visszarakta.

Csengők és kolompok hangjára vonult a tömeg a színházterembe. Üléseik számát széles jegyszalagról olvasták le. Valentin borítékjában nem volt ilyen, vagy csak nem találta meg.

Kiállt a terem szélére, megvárta, amíg mindenki elfoglalja a helyét. A fények lassan kialudtak. Három üres helyet látott, bent a közepén.

A függöny mögül elegáns nő lépett elő, hosszú, csillogó ruhát viselt, a melleit a torkába emelte. Németül beszélt, amiből Valentin kötőszavakat, elöljárószókat értett, és azt, hogy író.

79