Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinston rugói

Flüelen feje lebicsaklott, mint aki szégyelli és megbántva érzi magát. Lehajtott fejjel lassacskán megfordult, s megindult lefelé a Bergstrassén. Valentin újra zsebre vágta ökleit.- Flüelen! - szólt utána határozottan, a levegő nyirkos lett, a távolban a kikötő fényei hunyorogtak.

Flüelen várt, szerette volna újra hallani a nevét, de Valentin nem mondta még egyszer. Néhány lépés után megállt magától.- Igen? - szólt vissza a válla fölött.- Van otthon egy üveg borom. Gyere, béküljünk ki!

Rövid gondolkodás után Flüelen bánatos kislányok javuló hangulatával az arcán megfordult, s mintha ólomcipőben járna, Valentin után indult.

Újra hallgattak, de a csendjük békesség volt, mintsem hallgatás.

Valentin kinyitotta a Bergstrasse 18. kapuját, Flüelen Valentinre nézett, eszébe jutott a párnával elfutó alak, de nem beszélt róla.

A lépcsőházban nem gyújtottak villanyt, lopakodva lépkedtek a visszhangos lépcsőházban. Kiwi ajtaját sötét ráma keretezte. Valentin kinyitotta lakása ajtaját, Flüelen előtt fölkapcsolta a villanyt.- Tényleg haza akartál utazni egy szó nélkül? - kérdezte Flüelen.

Valentin bort töltött két pohárba.

Koccintottak. Valentin nem akart erről beszélni, fárasztotta a sok talány. Flüelennek megfordította a rugós karszéket, ő az ágyra telepedett. A rugók most megszólaltak Flüelen alatt.- Azért kicserélhetnétek a rugóit - mondta Valentin.- Nem lehet, muzeális érték. Árverésen vette az Alapítvány nagyon sok pénzért, azzal a megkötéssel, hogy egyetlen darabkáját sem alakítja át - mondta Flüelen.- Akkor vigyétek múzeumba! Olyan rajta dolgozni, mintha folyton véleményt mondana a munkámról, és amikor nem tetszik valami, fenékbe lő a rugójával.- Hm - mosolygott röviden Flüelen -, ez nem lehet véletlen. Rövid ideig ebben a székben dolgozott Thomas Mann, Dürrenmatt, de ült benne Robert Walser, Heidegger és állítólag Kafka is.- Más nem? - kérdezte Valentin szelíden.

Flüelen megvonta a vállát, ivott a borból. Arcába élet költözött, vonásai kisimultak, fáradságnak nyoma sem maradt.- Elég nagy utat járhatott be a karszék, mert még ha a névsor egyazon helyen fordult is meg, kétlem, hogy ugyanazt a pengő rugójú ülést választották volna - mondta Valentin.

Flüelen újra megvonta a vállát, mintha a bor irányítaná a mozgását. Letette a poharat, ingblúzán legombolt egy sort.- Meleg van itt - mondta Flüelen félreérthetetlenül.- Nyitok ablakot - válaszolta Valentin, fölállt.- Csak ha lekapcsolhatom a villanyt - Flüelen rácsapott a falra, s Valentin egy pillanat múlva sötétségben állt. Flüelen Valentin mellkasára hajtotta a fejét, hajgömbje az állára terült, magához szorított a férfit. Valentin mozdulatlanul állt, a karjai élettelenül lógtak mellette.

77