Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinston rugói

A pizzériában most másik személyzet volt soron, kizárólag férfi pincérekkel. Az ég borult volt, a tóban a túlpart fényei világítottak, a hold sárga foltjai előbukkantak a felhők mögül, de egészében soha nem látszott.- Olyan éhes vagyok, mint egy farkas - mondta Flüelen, s mikor szétnyitotta az étlapot, kivillantotta fogait. Valentin most látta először, hogy Flüelen két tépőfoga kiáll a metszőfogak mellől, s ettől a pillanattól kezdve vérszomjas farkas képében foglalt helyet Valentin fantáziájában. Jó lenne, ha ma este ezt nem csinálná még egyszer. Talán, ha jóllakik, lesz rá némi esély.

Valentin fölnézett az asztalról. A fehér bőrű, halántékán kék erekkel díszített pincérnő állt mellettük, mintha csak számon kérné Valentint, miért nem adott szerepet a regényében. Pedig akartam, mondta magában, s zavartan elnézett a tó felé, arcán jól láthatóan folyt fejében a párbeszéd. Flüelen elkapta ezt az ábrá- zatot, s miután rendeltek, megkérdezte.- Ismered?- Nem, dehogy - szabadkozott Valentin. - Csak egyszer jártam itt, és furcsa emlékeim vannak róla.- Mifélék? - kérdezte Flüelen.

Valentin az arcába nézett, már nem látta a fogak nyomait, s arra gondolt, őszintének kell lennie, még ha Flüelen nem is az, különben nincs értelme beszélni semmiről. Kardozás lenne csak, szavakkal, aminek mindketten elég nagy mesterei, de most semmi szükség rá.- Telt ház volt - mesélte Valentin -, a pincémő leültetett egy nőt az asztalomhoz. Franziskának hívták. Azt mondta, öt éve nem járt Windmühlében. Az apja miatt. O lövöldözött a parlamentben.- Aha - mondta Flüelen sokat sejtve. - És mit mesélt még?- Igazából mást nem. Nem tudom, most másra nem emlékszem.- A pincérnő testvére aznap a parlamentben volt szolgálatban - mondta Flüelen -, sebesüléssel megúszta.- Akkor ők ismerik egymást - mondta Valentin.- Esetleg a pincérnő Franziskát, fordítva nem hiszem.

Megérkezett a pizza és a bor szűk nyakú üvegben. A pincémő úgy nézett rájuk, mintha minden szavukat hallotta volna.

Nekiláttak a vacsorának, sokáig csend volt, mindketten magukban gondolkodtak.- És jól telt a szabadság? - kérdezte Valentin, elbújt egy nagyobb falat mögé.- Pocsékul - válaszolt Élüelen. - Megtalált a férjem egy mérleggel.- Ez valóban nagyon rosszul hangzik - mondta Valentin.- Mérhetetlenül elhízott, nem volt hajlandó semmire, csak nézte a tévét és zabáit. Nem bírtam tovább és eljöttem otthonról, el akarok válni. Három napba telt a dagikámnak, mire rám talált. Hozott egy mérleget, ráállt, és könyörgött, hogy menjek haza, három nap alatt kilenc kilót fogyott. Fogalmam se volt, hány kilót nyomott azelőtt. Hát hogy higgyem el így egyetlen szavát is?- És nem szokott este az utcán kóborolni? - kérdezte Valentin.- Ugyan! De miért kérdezed?- Nem szeretném, ha ráülne a nyakamra.

74