Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinston rugói
Flüelen nem válaszolt, mintha kifogyott volna belőle a szusz. Vagy túl messzire ment ezzel a fantomférjjel, félelmet keltett Valentinben, holott nem akart. A pizzák elfogytak, Valentin újabb bort rendelt.- A napokban nagyon furcsán éreztem magam - mondta Valentin. - Összebarátkoztam az öreg Huruttal, ő mutatott mindenféle cikkeket az újságban. Megjelent abból is, amit írtam és lefordítva átadtam Malbumnak. Hurut fölolvasott egy régi cikket, amiben arról írtak, hogy megfigyelőket szerződtetnek, akik a városról készítenek följegyzéseket. Ahogyan én is.- Ugyan már, ne szamárkodj! Te író vagy. Az öreg Hurutnak elszállt a fantáziája.- Tudnád bizonyítani az ellenkezőjét? - kérdezte Valentin. Flüelen a távolba nézett, elkapta a fejét, aztán az asztalra hajolt.- Nem, nem tudom bizonyítani, ha ez megnyugtat.- Aznap reggel - folytatta Valentin -, amikor megérkeztem, egy férfival futottam össze a kapuban, aki párnát szorítva a hóna alá, zokogva rohant ki a lépcsőházból. Az ágyamon nem volt párna, vettem egyet, és mikor az öreg Hurut elmondta, olyan megalázónak éreztem a helyzetem, hogy én is el akartam rohanni, a párnámmal.- És miért nem tetted? - kérdezte Flüelen. Valentin erre a kérdésre várt. Nem magyarázatra vagy elhallgatásra. Erre a kérdésre, amit csak a történet egyféle ismeretéből lehet kérdezni. Miért nem történt úgy, ahogyan szokott. Valentin nem válaszolt a kérdésre.- Ki az a Búth Kiwi, akivel még soha nem találkoztam? - folytatta kérdéseit Valentin.- Nem fogod elhinni, én se láttam még. Malbum tartja vele a kapcsolatot.- Esetleg mozgássérült? - tapogatózott Valentin.- Istenemre mondom, hogy fogalmam sincs.- Flüelen, nagyon szépen kérlek, mondd el nekem, miféle játszma folyik itt? Ha beavatsz, egy életre lekötelezel, és ugyanerre az életre fogadom, hogy tartom a szám.- Esküszöm, hogy zavarba hozol - mondta Flüelen, és nem nézett Valentin szemébe. - Mit értesz az alatt, hogy egy életre lekötelezlek? Valentin nem válaszolt. A csönd úgy vibrált körülöttük, mint egy elektromos kazánban.- A párnáról jutott eszembe - mondta Flüelen, mintha segíteni próbálna. - Nem lehetetlen, hogy egyszerűen csak elvitte a párnát.- Egy párnát? Zokogva? - Valentin nem akart hinni a fülének.- Nem messze innen sérült embereket kezelnek egy intézetben, akik nem urai annak, amit tesznek.- Gondolod, hogy az én párnámra hajtott volna az egyikük?- Nem tudom - válaszolt Flüelen, s mostanra egészen magába roskadt.- Szóval azt állítod - szánta el utolsó rohamra magát Valentin -, hogy nem vagy olyan információk birtokában, amiről én nem tudok, és kapcsolatban állnak a párnával és az újságcikkel? Flüelen némán ingatta a fejét, a haja elébe borult, csuklóján mozdulatlanul hevertek a cin tányérok. Az étterem közben kiürült, a pincérnő karba font kézzel 75
