Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinston rugói

magától talált rám. Csak a maguktól fölkínálkozó eszközökkel végzett munka adhat örömet. A többi kínszenvedés, strapa, át akarja magát az ember az életén, és a sok akarásnak az a vége, amit nagyon nem akar, a halál. Most akkor itt tartok. A halál is szép, ha önmagát kínálja föl. Különben pokol. Igen, ez az, amit meg kell jegyeznem. Ebben az egyirányú harcban úgy támogatom a világot, ha elfogadom a fölkínált eszközöket, s nem a magaméval harcolok.

Ebből majd sokat ki kell húzni, de most még hagyom, gondolta Valentin, feneke alatt harsányan pattogtak a rugók.

Valentin fél hétkor sétált le a Bergstrassén, fejében újra összeállt a kép, s kíváncsian várta, Flüelen mit tud hozzárakni.

A harangzúgás ma este elmaradt. Flüelen könnyű esti hátszélben érkezett, így száz méterről hamarabb a partra ért parfümjének édes illata. Az arca fáradt volt, sápadt, de föl volt javítva mindenféle krémekkel és festékkel. A haja hozta a formáját, fekete gömbkoronaként burkolta be. Valentin először lett kíváncsi a nő fejének árnyékára.- Örülök, hogy ráértél - nyújtott kezet Flüelen, csuklóján ütős zenekarnak elegendő mennyiségű ékszer csörömpölt.- Este már nem szeretek dolgozni, de soha nem tudom, mikor fejezem be - mondta Valentin, s ebben a mondatban mindkét érzése benne volt. Örült is az ismerőssel való találkozásnak, másrészt a játszma kimenetele bizonytalanabbnak tűnt, mint gondolta. Flüelen kiszámíthatatlan, az arca pókerből van, és soha nem tudni, melyik mondata hangzik hivatalból, és melyik mögött áll ő. És nem elképzelhetetlen, hogy ennek tudatában is van.- Vacsoráztál már? - kérdezte Flüelen.

És ez a kérdés is milyen? Most a hivatal vagy a nő kérdezi?- Igen, néhányszor már vacsoráztam, de ma kivételesen még nem - mondta Valentin a szellemesnek szánt mondatot, de mire a végére ért, alig maradt a tüdejében levegő.- Lehet, hogy nevetni fogsz, de nekem a pizza a mindenem - mondta Flüelen.

Valentin hosszan nézte, hisz nem reagált az előző mondatra, márpedig spontán párbeszédben így szokás. Csak akkor nem, ha begyakorolt szerep szerint folyik a társalgás.- Nincs ellenemre - mondta Valentin, s még egy próbát tett, hogy kizökkentse -, és nem azért mondom, de gyerekkoromban hallottam egy felkavaró mesét, ami arról szólt, hogy teliholdas éjszakán vigyázni kell a pizzával, nehogy a pizza helyett a holdat együk meg, mert aztán sötét lesz minden éjszakánk.- Pedig azt hittem, hogy az árapályon és menstruáción kívül mást nem befolyásol a hold - mondta Flüelen.

Valentin saját csapdájában érezte magát. Flüelen megsejtette modorosságát, és kész volt fölvenni a kesztyűt. Ez így nem mehet tovább, gondolta Valentin, a vacsora végére ki fogják készíteni egymást.

Valentin elindult, s csak aztán szólt vissza.- Menjünk!

73