Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinston rugói

Valentin késő délután indult haza, újra megnézte a fiú fényképét, a gyertyákat. Malbum biztosan örülne a krimiszálnak. Hazafelé azon gondolkodott, miért hallgatnak Windmühlében minden tragédiáról, miért nyelik le? Pedig emészthetetlen. Vagy talán mégis megemésztik, s így nem marad meg az emlékezetben.

Valentin otthon nem találta a helyét. Kinyitotta a gépet, hogy átolvassa a napokkal ezelőtt följegyzett gondolatokat, de a második sor után elkalandozott a figyelme. A fiú arcát látta a fotón, ahogy bizakodva néz a jövőbe.

En is épp így reménykedek, így bámulok ki az ablakon, várok. De mire? Hogy csoda történjen? Már maga ez az ösztöndíj az. A tökéletes csoda. Hogy ezer kilométerről rám mutassanak, és elvárjanak ide, hogy kedvemre tegyenek. Talán ha haza kell mennem, jobban megértem majd, mi történt itt velem.

Valentin megmosta az arcát, lába azt parancsolta, lépjen át Répa Huruthoz és beszéljen az öreg Huruttal, igyanak meg egy pálinkát, és csak aztán térjen nyugovóra.

A bejárat melletti postaládán először világlott át levélpapír. Valentin fölnyitotta, a levélben meghívó állt, amiből annyit látott, hogy Éva Bürde írónő különleges kitüntetést kap a hétvégén, s hogy a ceremóniára elvárják őt is. Befejezte volna a kitalálhatatlan című regényét? Valentin zsebre vágta a levelet, hétvégéig van idő.

Répa nyitott ajtót a szomszédban, egy csokor rózsa volt a kezében, vendégeket vártak estére. Az ebédlő öt személyre terítve.

Bent kezet fogott az öreggel, s közölte, akkor ő megy is, nem akar zavarni. Az öreg intett, van valami a számára. A szemetesből összegyűrt újságot húzott elő, lapozgatta, majd egy oldalon kihajtva Valentin orra alá nyomta.- Nem értem - mondta Valentin -, de ha ideadja, otthon kiszótárazom.- A lényeget nem fogja érteni - mondta az öreg. Hosszú, ősz hajába túrt, mint aki előadásra készül, s a legjobb formáját akarja hozni.- És mi a lényeg? - kérdezte Valentin.- Emlékszel, amit a múltkor mondtam?- Ne magamnak, hanem a világnak segítsek. De én ezt nem értem! Legyek magam ellen? - mondta mérgesen Valentin.- Nem - válaszolt röviden az öreg. - Ha a köztetek fönnálló harcban a világot támogatod és nem magadat, az nem ugyanaz, mintha magad ellen lennél. Nézd meg itt ezt a cikket!- Nézem, de nem értem.- Szinte szó szerint ugyanazt írja, amit nekem legutóbb ideadtál. Volt egy másik újság, azt már kidobtam, azt hittem, csak véletlen, de abban is, mintha te írtad volna. Továbbra is pocsék.- Hát és aztán? Leközlik, pénzt kapok érte - magyarázta Valentin.- Ostoba vagy - mondta az öreg, s egy évekkel ezelőtti lapszámot halászott elő a szekrény mélyéről. Folytatta. - Idézem. A rendőrség a hasonló mészárlások elkerülése végett, s egyáltalán a bűnügyi statisztikák javítása érdekében, a figyelőkamerás rendszerek mellett szakképzett megfigyelőket alkalmaz. Ok nem Windmühle lakói közül kerülnek ki, így az ismeretlenség homályában marad64