Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinston rugói
- És meddig maradhatok? - kérdezte Valentin.- Nem írta meg az Alapítvány? - csodálkozott Malbum.- Miért, maga nem az Alapítvány?- A levelezést nem én intézem - válaszolt Malbum mindenkinek megvan a maga időpontja, talán Flüelen tudja. Valentin hátán hideg áramlat futott végéig a név hallatán, s hogy éppen ő tudja, a legrosszabb előjelnek tűnt.- Majd legközelebb megkérdezem tőle - mondta Valentin.- Most egy időre szabadságra megy - mondta váratlanul Malbum, s az utolsó szót határozottan kiemelte. Megy.- Hogyhogy? - csodálkozott nyíltan Valentin, s ezzel egyszeriben elárulta magát. Malbum fölkapta a fejét, mélyen a szemébe nézett, a táskából előhúzta a kéziratokat. Valentin el nem tudta képzelni, miféle összefüggés van e kettő között.- Pihenésre van szüksége. Elfáradt a sok munkában - mondta Malbum, de hangjába cinikus és hazug árnyalatok keveredtek. Elfáradt? Ismételte magában Valentin. Akkor inkább kirúgták, és talán épp miatta.- De mit jelentsen az, hogy mindenkinek megvan a maga ideje? - ugrott vissza Valentin az előbbi megjegyzéshez. Malbum széthajtotta a kéziratot, mintha onnan olvasná ki az időpontot.- Mit vállalt az ösztöndíj alatt? - kérdezte Malbum.- Regényt, egy regényt - ismételte Valentin.- Akkor a regényhez szükséges időt jelenti - mondta nyugodtan Malbum, teljes belátással, s hozzátette -, ha nincs ellene kifogása, az Alapítvány megőrzi a kéziratát, és gondoskodik róla, hogy méltó helyre kerüljön. Valentin szeme a szemétkosárra tévedt, mint méltó helyre, így aztán nem túl meggyőzően adta beleegyezését. Malbum összehajtotta a papírt, búcsút intett. Valentin látta a szemén, hogy gondolatban már messze jár. Valentin résnyire nyitva hagyta az ajtót. Malbum elindult a lépcsőn lefelé, majd néhány fok után megtorpant és visszafordult. Bekopogott Kiwi ajtaján. Az ajtó egy pillanattal később kinyílt. Valentin hosszú árnyat látott a padlóra vetülni, egy alacsonyan álló lámpa fényét takarva. Malbum szó nélkül eltűnt az ajtó mögött. Valentinban minden eddiginél sötétebb káosz kavargóit. IX. fejezet Valentin napokon át töprengett, hogyan írhatná le a gyilkosságot. Először a Franziskával együtt töltött estéről készített jegyzeteket, de belátta, senki nem fogja neki elhinni, hogy öt év után pont ő fut vele össze a pizzériában. Hiába a valóság mindent fölborító garanciája, az irodalom számára az ilyen véletlenek teljességgel hiteltelenek. 60
