Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinston rugói
Podmaniczky Szilárd Hutchinson rugói VII. fejezet Valentin akkor este hiába várta Flüelent. Fél nyolcig kereste a sétálók között. Fél nyolckor szégyentől kísérve hazaindult. Megállt egy pizzéria előtt, üresen bámulta a kiragasztott étlapot. Még egy kis haladékot adott. A friss pizza sem tudta elnyomni a gondolatot, hogy óriási hibát követett el. Flüelen ma este Malbummal tart megbeszélést, ahol eldöntik, Valentin sem alkalmas a feladatra. Egy férfi a sok közül, aki nem bírt magával. Flüelen az örök próba. Csábít és el taszít. Bár az is igaz, hogy az égadta világon semmi nem történt, beszélgetni akart vele. Valentin fölballagott a hosszú emelkedőn, a kapuból Kiwi ablakát figyelte. Leeresztett redőny és sötétség. Minden bizonnyal depressziós. Nem bírja a fényt, csak a zárt sötétséget. Arra gondolt, most újra bekopog hozzá. Ott állt az ajtó előtt és emelte az ujját. Az ajtó résein át édesség szaga szivárgott, meleg édességé. Csokit süt? Valentin sarkon fordult, elég a napi egy visszautasítás. A szobában fölütötte a gépet, Ben válaszát remélte. Az üzenet ablaka üresen állt. Már jó ideje itt vagyok, mégsem jöttem rá semmi érdemlegesre, gondolta. Valentin nem nyughatott, a karszék recsegése most idegesítette. Kabátot húzott és belevágott az éjszakába. Szerette volna ma mindenestül összetörni magát. Visszatért a partra a pizzériához. Megivott egy sört, aztán sonkás pizzát rendelt. Ismeretlen dzsessz szólt, a vendégek többsége olaszul beszélt. A szemüveges, szőke pincérnő arcán olyan vékony és sima volt a bőr, hogy átütöttek rajta a kék erek. Mint egy kislány arca, aki most pincémőt játszik. A mellette lévő asztalnál két fotelt is betöltő fiatal lány ült, vele szemben soványka barátnője. Csendesen beszélgettek, miközben a vékony lány adagját is a másik ette meg. Bort ittak, az asztalon gyújtott gyertyák fénye sárgára festette a poharakat. A bejáratnak háttal magányos nő tűnt föl, helyet keresett. Mikor felé fordult, Valentin egyenesen a szemébe nézett. A nő megindult felé, aztán a pincémőnél megállt, s vékony ujjával Valentin asztala felé mutatott. A pincémő hóna alá csapta a tálcát és az asztalhoz lépett. * * A regény előző fejezeteit folyóiratunk 2006. októberi számában közöltük. (A Szerk.) 49
