Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinston rugói
- Elnézést, uram, telt házunk van. Megengedné, hogy a hölgy a maga asztalához üljön? Valentin bólintott, s nem tudni, pontosan miért, nagyon öregnek érezte magát. Talán mert ifjabb korában soha nem ültek lányok az asztalához. A nő lesütött szemmel köszönt, féloldalt ülve zavartan pakolászott a táskájában, a vacsorázókat figyelte. Két deci bort rendelt, és egy tál spenótos gnochit.- Rágyújthatok? - kérdezte zavartan Valentint.- A szabadban vagyunk - válaszolt a nőnek, belehúzott a sörbe, szájáról ujjá- val törölte a habot, s messzire nézett a sötéten hullámzó tó fölé. A nő furcsa frizurát viselt, úgy volt föltűzve a haja, hogy az nyomonkövethetetlen. Szépen dohányzott és kicsit fázott. Vékony, fehér ujjai között hatodik ujjnak látszott a cigaretta. A nő továbbra is zavarodottan nézte a vacsorázó tömeget. De akkor minek ült ide? Valentin a legegyszerűbb mondatot kereste, amivel megszólíthatja.- Régóta dohányzik? A nő fölkapta a fejét, hunyorított, mintha a gyertyafényben nem látná pontosan, honnan jött a kérdés. Gondolkodott.- Öt éve.- Honnan tudja ilyen pontosan?- Akkor halt meg az apám.- Elnézést, tapintatlan voltam.- Dehogyis - mosolygott a nő -, ezek tények. A kék eres pincérnő kihozta a bort, megterített, s egy perc múlva a spenótos gnochi is az asztalon gőzölt.- Még soha nem ettem ilyet - mondta Valentin.- Kóstolja meg! Valentin fogpiszkálóra szúrt egy gombócot, belemártotta a fokhagymás spenótba. A nő zavara enyhült, percenként mégis körülnézett, mintha ismerőst keresne, vagy inkább azt, aki őt fölismeri.- Nyaralni jött vagy itt lakik? - kérdezte Valentin.- Nem egészen, vagyis egyik sem. És maga?- Ösztöndíj, írok - válogatta össze a legegyszerűbb szavakat. A nő meghökkenve csodálkozott.- Itt?- Itt - mondta Valentin, de aztán nem szólt egy szót sem. Zavarta a nő nyugtalansága, ahogy félig vele beszélt, félig idegesen a körülöttük lévő társaságot figyelte. - Mi baj van? — kérdezte végül Valentin.- Semmi - válaszolt a nő. Valentin a sörbe kortyolt, a sötét víz felé fordult űjra, mutatva, csöppet sincs ínyére a képmutatás legszerényebb formája sem. A csillagokat nézte, levette a szemüvegét, megtörölte, majd intett a pincérnőnek. A nő szájában megállt a falat, mintha szeretné, hogy hirtelen lett ismerőse vele maradjon. 50
