Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Vekerdi László: Isten szalmaszálán (Buda Ferenc legszebb versei)

„Körülötte megváltozik a világ, a félelmetessé és idegenné váló »vasvilág« ez: vas-rüggyel, vas-levéllel, vas-kenyérrel. A világ elidegenedését jelentő »vas« hihetetlen módon megváltoztat mindent, a költő felfokozott érzéssel, a vas-összetételű szavak halmozásával érzékelteti ezt. Észre kell vennünk az egymás után keményen kopogó vasakat: a vas-Dunától a vashalálig... A világ tele van »szél-hitűekkel«, »törvénytaposókkal«, »országfutó játékosokkal«. Mert így van. Igaza van a költőnek. Sokfelé gerinctelen törtetők, aljas nagytolvajok, hazug köpenyegforgatók istenülnek... S mindennapjainkoz hozzátartoznak az újságok, a rádió, stb. hírei a borzalmas háborúkról (sajnos ma sincs másként)." (Szekér, 31-32. old.).

„A költő nem alkudozik - folytatja Szekér a Roham elemzését - nem tágít tiszta céljaitól, erkölcsi követelményeitől: »konok hit nélkül nem megy« - vallja. S a befejező sorokban szól újra a füvek, levelek hatalmáról, a füvek példáját nem feledve."

„Konok hit nélkül nem megy. Nélkülünk ki / hajtaná végre a virradatot? / Füvek, levelek hatalmára esküszöm. // Virulj fel, szabadulás."

A Roham az Isten szalmaszálánban átvezet a Holt számból búzaszál (Magvető, 1982) első verseihez: Legenda, Arcunk, Élünk hát, Mese, Szólásért való ének, Holt számból búzaszál, sorban egymás után, csak két köszöntő vers maradt ki: Simonyi Imrének és a Tisztelet a szobrásznak!, talán azért, hogy ne szakítsák meg a felvezetést a Tanya-hazámhoz. Talán ezért maradt el az Isten szalmaszálánban a hosszú vers elől a bevezető szöveg is: „Egykori, mai és közbülső önmagámmal szüntelenül szembefordulva írtam le és adom itt közre a »Tanya-hazám« teljes és végleges szövegét. Egyes darabjai már jó ideje megszülettek, meg is jelentek, de hosszú évekbe tellett, amíg tanyai vállalkozásom kudarcát és tanulságait megemésztve sikerült egybeszerkesztenem. Nagy és aprómunka bőven akadt vele, ám - beütvén az utolsó szöget - mégsem hallgathatok kétségeim felől: nem az lett volna-é hasznosabb, ha bizonytalan - mert megmérhetetlen - hatásfokú versek írása helyett viselem tovább türelemmel az alázat igáját, vonom a szolgálat szekerét, s válók a tanyasi nép tanítójává?

Jóllehet tudom: a leejtett súly valóban meghaladta erőmet, vereségem szégyene lemos- hatatlan. Tartozásomat ez a vers le nem törlesztheti. De ha másra nem, arra talán alkalmas, hogy tisztelegjek vele hóban láboló kisiskolásaim, a korán munkába fogottak, a ma is látástól vakulásig gürcölök, nagy-család-nevelők, elárvult öregek: a tanyavilágban élő felebarátaim előtt.

Akiket néhány hónapra reám is bízott a sors, s akiknek nem tudtam használni semmit."

Együtt kell olvasni a szöveggel a verset, s újraolvasni részleteket, hogy felfogjuk a „nem tudtam használni semmit" őszinteségét, keserűségét - s vigaszát, az annyiszor idézett, de oly ritkán megfogadott illyési „mert növeli ki elfödi a bajt" értelemben. így lesz válasz a vers a megismételt kérdésre:

A szó magában mit ér?

A többit, el egészen a tipográfiai elrendezés jelentéséig és jelentőségéig, elmondja Szekér Endre, a vers recenzióiból idézve és értékelve az értelmezéseiket. Kiemeli Utassy Józsefét: „hiátuspótló költeménynek nevezte Buda Ferenc versét, mert »ennyire emberközelből és ilyen magas művészi fokon még nem ábrázolták versben a tanyasi emberek világát...«"

Kulcsjelentőségű a Tanya-hazám az Isten szalmaszálánban. Ahogy a Puszták népe, ez is egy egész ország, egy egész társadalmi berendezkedés helyzetére, mulasztásaira, torzulásaira, felelősségére-felelőtlenségeire, zsákutcás fejlődésére mutat rá s kéri - önmagán is!

42