Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Vekerdi László: Isten szalmaszálán (Buda Ferenc legszebb versei)
- számon. S napjainkhoz közeledve - előrehaladva az Isten szalmaszálánban, egyre erősebb és határozottabb ez a hang, el egészen a Túlélésen át az Össztáncig és a Malomig. Meglehet épp azért maradt el, maradhatott el a Tanya-hazámból az Isten szalmaszálán kötetben a szervesen hozzá tartozó Fák, mert - már oldott tipografikus elrendezésével is, enyhítené a befejező sorok kiemelten kemény szigorát: KI HÍVOTT KÖZÉTEK TANYÁK! tanya dűló'út dűlőút dűlőút dűló'út dűló'út újvilág újégújföld ígéret Földje új Jeruzsálem Szótlan föld, mindent kibírsz. Kiss Ferenc a Holt számból búzaszál recenziójában Buda Ferenc Bahget Iskander által remekbefotózott arcképéből indul ki, ehhez fűzi személyes emlékeit: „Akkor ismertem meg, mikor első verseit írta, huszonhat-huszonhét évvel ezelőtt. Akkor külsőre is olyan volt, mint Szondi két apródja közül a keményebbik. A képhez hamarosan a háttér is elkészült: Drégely vára lángban és koromban. Az ember, aki mostani kötetéből néz ránk, mintha abból a füstből érkezett volna, nádasokon, balladákon át. Sűrű, fekete szakálla, bajusza egész alsó arcát, száját is benőtte, haját mintha az idő és bozót gere- benezte volna annyira, hogy homloka, szeme látható legyen. S látható rajtuk a jóság, a derű, a csendes öröm, hogy szembenézhet akárkivel. Legszívesebben erről az emberről írnék, mert léte számomra melengetőbb csoda, mint bármely műalkotás, de nem ez a feladatom. Új kötetéről kell írnom, mely szűkös terjedelmével s mintha már címével is feleselne azzal a bölcs derűvel, mely az arckép bozontján átdereng: Holt számból búzaszál..." A kötet címadó versének strófánkénti elemzésével Kiss Ferenc feltárja a költő hazája helyzetéhez és körülményeihez alkalmazkodó feladat-felismerésének és feladat-vállalásának a lépcsőit, s vázolja, hogyan lesz a vers „a hivatásvállalás gőgös önérzete helyett hiteles kifejezője annak, hogy nem megváltó érkezett, hanem a megváltásra utalt vándor: Tarlók, fehér tanyák. December. Porolj velem, sivalló lélek, hitem reggele mosd meg arcom, táplálj, taposs, tűzzel keresztelj! így alakul a hivatás titáni példáinak árnyékában az ágrólszakadt, esendő hős arculata, a vállalás fensége nyomán az a hűség, mely az otthonosság áraként: hálaként ölt alakot: Rost nem leszek vérrel fizetni, hússal, csonttal csak itt adózom. Itthon vagyok, öledbe fekszem. Holt számból búzaszál kizöldül. 43
